Az elemzők

Két nagytapasztalatú, de mégis csak új elemző (mit elemző, mindjárt polfilosz), a magyar politikatudomány egén: a Reform-Megcsináltuk Consulting állócsillagai:
Kóka Elender János és
Gyurcsány KISZminiszeterlenök Ferenc

Az előbbi egy tv-ben elhangzott interjúért: azok a csúnya közszolgák! Lusták, és akadályoznak. Ki is a gazdasági miniszter már két éve? És kinek szokta visszadobni az ÁSZ a beszámolóit? Nyilván erről is ezek a lusta és buta beosztottak tehetnek, nem miniszter, aki végül is csak a főnökük. Kulákozni, fasisztázni nem lehet, de ellenségkép kell, hát ott vannak a hivatalnokok. Akik főállásban akadályozzák reformország mielőbbi eljövetelét. Jól le is építik őket.
A miniszterelnökünk is kitett magáért: rövid és velős elemzést adott: szárnyai alá vette a haladárokat, megspékelve az MDF-fel, és ott maradt a megújulásra képtelen, ósdi Fidesz. Szép. És ez nem megosztás, meg kirekesztés. Amit mond, még csak nem is azért bosszantó, mert oly átlátszó, mint a frissen mosott ablak, hanem azért, mert szvsz ízléstelen. Ha komolyan venné a demokráciát, a hatalom nem abszolút voltát és hasonlókat, akkor éppen a legnagyobb ellenzéki pártról nem mondana ilyet. Nem azért mert fene mód odavan értük, hanem mert tudja, hogy fontosak. Nem neki, hanem az országnak, mert akár tetszik ez neki, akár nem, ők a valós alternatíva, így az egypártrendszer kialakulásának ellensúlyai. Egy újságíró, vagy egy blogger kommancsozhat kedvére, mert az a néhány tízezer vagy 5-10 olvasó nem számít. De a legnagyobb pártok politikusai nem. És még egyszer: nem azért mert szeretik egymást, hanem azért, mert a mindkettőjük számára állítólag fontos értékrend szerint a másiknak lényeges szerepe van.
(Ez az egész nem meglepő, csak újabb jele a ballib gondolkodásnak - tolerancia, ugye? Így lesz az előítéletből ítélet.)