szerda, december 24, 2003

A TILOS botrányhoz

Gondola fórumra, a TILOS rádió botránya kapcsán (2003. dec. 24.) Tulajdonképpen mi történt? Egy divatos önálló lélek azt adta, ami lényege. Kicsit durvábban, mint megszoktuk, de hasonlóval már találkozhattunk. Saját gyűjtésemből három gyöngyszem:
  • A pápa felelős a holokausztért - állította egy növendék társadalomtudós. Nyilván sine ira et studio.
  • "K. anyját a Katolikus Egyháznak" - hipertoleráns és intelligens megjegyzés valamilyen egyházi hírre.
  • "Túl sokan járnak templomba" - éjféli mise kapcsán egy szociális munkás
  • Ennyi erővel a Kat. Egyházat is be lehetne tiltani (az inkvizíció miatt) - egy balos olvtárs megnyilvánulása: ha nincs más érv, a katolikusellenesség mindig bevethető.
És még sorolhatnám. Szerintem sokunknak vannak hasonló tapasztalataink. Az inkriminált mondat csak a divatos antikeresztény előítélet egyszerű megnyilvánulása. Ami engem zavar, az nem maga a mondat. Szabad országban és barbár korban élünk, ez is egy vélemény, és el lehet mondani. Amit nem lehet, nem szabad megengedni, hogy egy ilyen botrányos kijelentés közpénzekkel megtámogatott rádióban hangozzon el. Az én adómból, ne támogasson ilyet az állam (és vegye figyelembe, hogy a népszámláláskor hányan fejezték ki kereszténységhez való kötődésüket). Csinálják magánpénzen, ahogy D-209 mondta: "Vegyenek maguknak" (most rádiót, nem tv-t). (Ha Magyarországon normális hirdetési piac lenne, valószínűleg nem kapnának hirdetőt.) Szvsz a minimálisan elvárható ezek után, hogy az adó támogatását az állam megszünteti. Működjön kereskedelmi rádióként, ha van igény erre. Külön érdekesség a kijelentés utáni mondat(ok): a két műsorvezető 100%-ig elhatárolódik. Nem bocsánatot kérnek, műsorvezetőtársuk nevében is, hogy Szenteste, a keresztények fontos ünnepén ilyen mondat elhangzik, ahogy elvárható lenne, hanem a liberális rítus szerinti formulát használják: elhatárolódnak. Szép új világ ugye? Még egy megjegyzés: A megbocsátás nem jeleni azt, hogy mentesülne a bűnös a következmények alól. Ergo, ha a Tilos nem kap állami támogatást (és emiatt nem tud sugározni), az nem jelenti azt, hogy nem bocsátunk meg neki(k).

szombat, november 29, 2003

Gondola reagálás: Mi a baj a liberalizmussal?

A liberalizmussal csak egy bajom van: minden. Régi problémám, hogy milyen módon lehetne értelmezni a liberalizmust úgy, hogy pontos leírását adjuk? A válaszom erre az, hogy a liberalizmus: vallás. Egy teljes világnézeti rendszer, sajátos emberképpel, történelemlátással, világképpel, dogmákkal és a téves eszmék ellen fellépő intézményekkel, csoportokkal. Ez korunk meghatározó vallása, nem csak Magyarországon. Aki nem hiszi, olvasson Molnár Tamást, Scrutont, Oakeshottot, esetleg néha [url=http://spectator.co.uk]Spectatort[/url], és szembetalálkozik ugyanazokkal a problémákkal, amivel mi is. Ebből következik, hogy ma Magyarországon egyetlen vallásos párt van, az SZDSZ. De a liberalizmus képtelen magát egy világnézetnek látni a sok közül. Azt állítja, hogy értékeit minden jó szándékú és józan ésszel bíró ember elfogadhatja, sőt el is kell fogadnia. De ez nem igaz, mert más világnézettel is lehet valaki tisztességes; és tisztességtelen dolog valakiről azt feltételezni, hogy azért, mert másban hisz mint én, nem is lehet jó ember. Végül visszatérve a vallásra: van-e jobb magyarázat a hazai liberálisok cselekvéseire, mint az, hogy saját világnézetüket szeretnék az egyetlen uralkodó ideológiának látni, és hozzáigazítani az egész országot? Mi ez, ha nem üdvözítési szándék?

vasárnap, október 26, 2003

Gondola topic (mindent megbocsátunk?)

Kettős mérce? Kérdés: Az SS tagja bűnös-e, csak tagsága miatt, úgy is, ha nem ölt meg senkit? Hasonlóképpen: Bármelyik pufajkás (a pontosság kedvéért: egy illegitim, megszállókkal együttműködő hatalom megtorló szervezetének tagja) bűnös-e ugyanezen az alapon? A jellemző baloldali válasz: az SS bűnös, de a pufajkás nem. Különben miért tartanák elfogadhatónak Hornt? Sajna szinte a teljes baloldalra (és szavazóikra) jellemző, hogy egyes kérdésekre intellektuális vagy morális gyengeségből nem képesek válaszolni. A következtetés végigvitele lehetetlenné tenné politikájukat.

szombat, augusztus 16, 2003

Ismét

Kicsit gyakrabban kellene írogatni. Persze a félév során a közéleti tevékenységem a Gondola fórumán bontakozott ki. Legtöbbször csak a konzervatív álláspontot próbáltam kifejteni, és vitatkozni a fel-felbukkanó liberális és baloldali hozzászólókkal, inkább kevesebb, mint több eredménnyel. A hazai politikai helyzet azóta alig változott. Lezajlott a Fidesz kongresszusa, ahol szövetséggé alakultak, de egyelőre alig van valami látszata. A politikai érvelés kulcsa a kommancsok részéről továbbra is az Orbánozás. Úgy látszik, hogy ez az egyetlen ötlet. Sajnos beválik. Mivel Orbán Viktor politikai aktivitása visszaszorult, marad ez a mitizált, fősátáni szerep. A nyár eseményei a K&H brókerbotránya, a Pannonplast ügy, Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének megverése, amit igyekeznek eltusolni. Meg az áremelések. Kezdődik a jóléti rendszerváltás. Nekik jólét, nekünk meg a gumicsont: végre be kellene fejezni a rendszerváltást, és kisöpörni a közéletből az MSZMP maradványait. A héten bejelentették, hogy a távfűtés a legmagasabb, 23%-os ÁFÁt kapja jövőre. A gáz árának felemelésével együtt 2004-re 20%-os drágulást jelentene. A távfűtés, mint köztudott, a leggazdagabb háztartások kedvelt fűtési módja. Valahol máshol. Magyarországon kényszerpiac, és a lakótelepek jellemző fűtési módja. Az emelés a gazdagnak semmi esetre sem nevezhető rétegeket érintené. Tudjuk, a kormány szegénységpárti – minél több, annál jobb, esetleg másképpen nem dolgoznának a lakótelepek lakói, ezért nem szabad, hogy fogyasztási lehetőségeik túl jók legyenek, mert ellustulnának. Majd két nap múlva, miután Demszky Gábor is szólt a dolog ellen, leszállították 15%-ra. A kormány jó rendőr-rossz rendőrt játszik. És még hisznek neki. Az állam adóbevétel-kiesése a 15%-os ÁFA miatt 5 milliárd forint. A költségvetés kb 1‰-e. És a bejelentés előtt, a kormány egyetlen hivatalnoka sem tudta megmondani, hogy mekkora a várható bevétel. Végül D-209 is azt mondta, hogy nem akkora összeg, valójában nem hiányzik. Kitűnő tervezői vannak a kormányzatnak. De mit terveznek? Homokvárat, vagy papírrepülőt? Egy ilyen esetben nem néz utána senki, hogy mik a következmények? Mondjuk közhangulatban, népszerűségben, esetleg hogyan lehet ezt is az előző kormányra kenni, meg mondjuk a pénzügyi vonatkozások tekintetében. A nap kérdése: A zsarnok, ha lemond hatalmáról, mentesülhet-e a felelősség alól, amit zsarnokként tett? Érdemes elfelejteni amit tett, vagy valamilyen módon felelni kell-e tetteiért? Hogyan lett Deák a 19. sz. Medgyessy Pétere? Egy újságíró, akinek azóta néhány millió forróvá tette a lába alatt a tévéstúdiók padlóját, azt állította MP-ről, hogy a 21. sz. Deák Ference. Most visszafordítva a dolgot, nézzük meg, hogy miért nevezhetjük Deákot a 19. sz. Medgyessy Péterének. Összehasonlításul nézzük meg, hogyan viselkedett a két ember hasonló körülmények között – D-209 a Kádár-rendszer, Deák pedig a Bach-korszak alatt. A két kor annál is inkább hasonló, mert mindkettő egy levert forradalom utáni konszolidáció ideje volt, illegitim, diktatórikus hatalommal. Mi tett Deák ebben a helyzetben? [i]Mint tudjuk[/i], az igazságügyi minisztériumban vállalat szerepet, majd miniszter lett. És emellett fizetett ügynöke volt az osztrák titkosrendőrségnek. A kiegyezés után a róla elnevezett Deák-párt vezetője lett, és fontos posztot töltött be a kor politikai vezetői között. A méltó utód, MP pályája is hasonló. Végzettségének megfelelően a pénzügyminisztériumi tisztviselő, és D-209 néven titkosügynök az ’56-os forradalom leverőinek bábkormányában, később miniszter, majd a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltás után előző rendszer beli politikai hatalmát ügyesen konvertálta tőkévé, majd miniszterelnökként tért vissza a politika csúcsaira. Ugye, most már mindenki érti, hogy mi a zseniális hasonlat alapja? :D Egy megjegyzés: ha a történelmi tények Deák esetében mást mondanának, az csak kizárólag a jobboldal történelemhamisítása lehet. (Vagy mégsem?) A kommancsok a nemzeti megbékélés, kiegyezés, közmegegyezés bajnokai szeretnének lenni, de úgy, hogy ők semmiről sem mondanak le, mi, rondafasiszta jobboldaliak, pedig majdnem mindenről. Mint a kiegyezéskor Deák. Meg tudja mondani valaki, hogy hol tanulták ezek a történelmet? A kiegyezés annyiból állna, hogy (maradva a történelmi párhuzamoknál) megkoronázzuk Ferencjóskát, és szobrot állítunk Alexander (bocsánat Sándor) Bachnak, nem emlegetjük Aradot, és tudomást sem veszünk Kossuthról, Széchenyiről? Deák jó kompromisszumot kötött, és helyreállította az ország legitim rendjét. De a kiegyezés nem jelentett elvtelen önfeladást. Ma, lehet, hogy ismét szükség lenne kiegyezésre, a közös alapok lefektetésére. De ez nem lehet a Kádár rendszer, semmilyen szempontból. Az hivatkozhat Deákra, aki szembenállt a legitim rendszer eltaposóival, aki nem vállalt velük közösséget, nem támogatta aktívan uralmukat. Visszataszító, ahogy az egykori kommunisták megpróbálják átértelmezni a történelmet. A békét egybemossák a megalkuvással, a kiegyezést a következmények elkerülésével. Mi tett volna Deák, ha azt mondják neki, hogy felejtse el 1848-at? Határozottsága és kompromisszumkészsége tette lehetővé a kiegyezést, nem elvtelensége. A kormány választott jelmondata: „Jobban tudom szeretni a hazámat, mint gyűlölni ellenségeinket” azt jelentené, hogy Deák elfelejti, amiért mások az életüket adták, és minden áron békét köt a császárral? Nem inkább azt jelentené (itt és most), hogy együttműködünk azokkal, akiket nem igazán szívlelünk, a szeretett hazáért (ez akár kölcsönös is lehet)? Ez a mondat, nekünk, jobboldaliaknak szól: szeressetek minket, az általatok hazaárulónak tartott baloldalt, de eszetekbe se jusson kimondani az igazságot, tegyétek azt akár a legkultúráltabb módon. Ez a tisztességes hozzáállás? Mi ezt látjuk tőlük?

szombat, május 17, 2003

Kendermag, metró, kormányátalakítás

Lesz négyes metró. Demszky és D-209 megegyezett, a Kelenföldi Pu. és a Keleti között megépül az első szakasz, várhatóan öt év múlva lesz kész. Persze az ATV-n valami maxilibidós publicista élcelődött azon, hogy addig akár kormányváltás is lehet, és akkor majd az elkezdett építkezést a következő baloldali kormányig felfüggesztik. Magánvéleményem a metró tervezett útvonaláról csak annyi, hogy szerintem nem a legjobb az iránya, és néhány helyen túl sűrűek a megállók. A Móricz Zs. Körtérről a Gellért térre szerintem 7-10 perc alatt sétálva is el lehet jutni, és ha a BKV szolgáltatási színvonala nem emelkedik, akkor metróval sem lesz gyorsabb (mozgólépcsőn le, várakozás, metró, mozgólépcsőn fel – hasonlítsuk össze csak az Astoria – Blaha Lujza tér távolsággal). Emellett azért arra is kíváncsi lennék, hogyan hat a környék kereskedelmére a közlekedés föld alá terelése. A dél-budai Duna part valahogy megint kimaradt a városfejlesztők gondolataiból. Lehet, hogy nem szeretik az egyetemeket, és ellenszenves a Nemzeti Színház, de ettől még gondolhatnának arra, hogy hamarosan az lesz a város egyik új, fejlődő területe, remélhetőleg sok munkahellyel és lakással, de egyelőre komoly közlekedés nélkül. Tökéletes válasz baloldali problémázgatásra: „Na és?” – (©Horn Gyula) Tóta W. Árpád a tökéletes liberális: félállatka, tömegbe lövetés, IQ alapján korlátozott választójog.

kedd, március 04, 2003

Pontonhíd-ember

Hogy egy kép mire képes! Remélem sokaknak ismerős lesz. Íme, a 21. századi hídember. Akarom mondani, pontonhíd-ember. Szinte hihetetlen, hogy több, mint 150 évvel a Pestet és Budát összekötő első állandó híd felépítése után valakik ismét egy pontonhidat szeretnének látni, ha csak ideiglenesen is. A modernizáció, európaiság stb. jelképeként egy pontonhíd, kicsi, idétlen piros-fehér-zöld-kék szélkerekekkel díszítve. Ez adhatta az ötletet a plakát alkotójának. Valóban, a pontonhíd az EU kampány méltó betetőzése. Az egész olyan, mint a Magyar Köztársaság Rt. Igazgatótanácsának eddigi ötletei arra, hogy fantáziát, elképzelést vigyenek a kormányzásba. Látszik a görcsös igyekezet, hogy létrehozzanak valami szimbolikust, amiben a gyűlölt polgári kormány olyan jó volt, és amit, úgy látszik megirigyeltek tőlük. Az eredmény legalább annyira siralmas, mint az eddigi próbálkozások ezen a területen. Az első, a „nemzeti közép kormánya”, ami végleg a D-209-es botrány kirobbanásával omlott össze, és maradt a szellemi közép kormánya. Majd a balsikerű Kossuth évet záró program, az évértékelő beszéd, amit agyonvágott az Európa program ígérethalmaza, és a „köztársaság”-ra való hivatkozás, ami valamiféle nemzeti egységet képzel el, de sajna kádári módra (mi vagyunk a kormány és saját ellenzékünk is). A pontonhíd márc. 14-16 között akadályozná a dunai hajózást. A megvalósítást a Honvédségre és egy magáncégre bízták, az egész buli pedig kb. 200 millió forintba kerül. (Mennyi is ez lélegeztetőgépre átszámítva?) A hidat a nemzeti egység szimbólumának szánják. Jó kis szoci szimbólum. Elemezzük egy kicsit. Ha az általuk elképzelt nemzeti egység olyan, mint ez a pontonhíd, akkor: korszerűtlen, ideiglenes és akadályozza a haladást. Megnéztük. Iszonyatosan sokan várták, hogy átmehessenek rajta. Biztos élvezetes volt a márciusi télben, szélben. Mi visszafordultunk.

szerda, február 12, 2003

A politikai infantilizmusról

Reakció arra a megjegyzésemre, hogy D-209 ne politizáljon: Orbán is alkalmatlan politikusnak. A reakció kifejezetten kádári, és ijesztő. Azt jelzi, hogy az illető képtelen különbséget tenni diktatúra és demokrácia, legitim és illegitim hatalom között. Érzelmi alapon hozott dacos vélemény. Az, amit a „mértékadó és független” média sulykol. De a két politikus közti különbség nem az, hogy szeretjük-e őket vagy sem, szimpatikusak-e a médiának vagy sem, hanem a múltjuk. A probléma az, hogy volt-e rendszerváltozás, és létezik-e politikai felelősség a diktatúráért. A rendszerváltás, illetve az 1990-es szabad választások azt jelentik, hogy a hatalom 45 év után ismét legitimmé vált. (Ez feltételezi, hogy előtte nem volt az.) Kérdés 1: Legalább politikailag bűn-e egy illegitim rendszerben politikai hatalmat vállalni? Kérdés 2: Van-e politikai bűnnek politikai következménye (van-e felelősség)? Ha a válasz IGEN az első kérdésre, akkor az 1990-es választások előtti rendszer politikai tisztségviselői bűnösek, és ha a második kérdésre is IGEN a válasz, akkor csak a következmény mibenléte a kérdéses. Álláspontom szerint politikai bűnért politikai következmény jár: kizárás a közéletből. Aki az első kérdésre igenel válaszol, de a másodikra nemmel, az a politikailag infantilis. Valamiért képtelen meglátni a különbséget a két politikai rendszer között. Lehet, hogy csak saját múltját védi: akkor is éltek emberek, jók és rosszak, akkor szereztem a diplomámat, születtek a gyerekeim, működtek az élet egyszerű tényei. De elegendő-e ez a szocializmus legitimálásához? A másik érv: részt vettek a rendszerváltásban. De mentesíti-e az illegitim rendszer fenntartóit a felelősség alól? Erkölcsileg semmiképpen sem. Enyhítheti, jelezheti megváltozását, de a következmény alól nem mentesítheti. De kérdéses, hogy az elmúlt 12 évben a posztkommunisták megbánták volna az illegitim rendszerben végzett tevékenységüket. Inkább legitimálni akarják azt, a már említett érvvel. Orbán és D-209 között éppen ez a különbség. A fenti gondolatmenet szempontjából lényegtelen, hogy miniszterelnökként milyen munkát végeztek. Alkalmasak, szimpatikusak-e, korruptak vagy nem. A lényeg, hogy D-209 kiszolgált egy illegitim rendszert, és nem hajlandó vállalni ennek a következményét. Úgy tesz, mintha akkori, és mostani tevékenysége ugyanaz lenne. És aki elfogadja, az elfogadja önfelmentő nézeteit is. Ám akkor a rendszerváltás hazugság. Ha nem történt meg, akkor ránk vár a feladat, hogy végrehajtsuk azt.

hétfő, február 10, 2003

A 8-ak levele

D-209 és a másik hét államfő nyilatkozata az USA háborúja mellett A nyílt levéllel kapcsolatban a szoc.lib. magyar sajtó sajnos semmi olyat nem közölt, ami az EU reagálásait tükrözte volna. A Le Monde a lengyel és a magyar kormányfőt egyszerűen lekommunistázta. Számos kormányfő, az EU soros (görög) elnöke elítélte a nyilatkozatot, a közös európai politika hátbatámadásaként értékeli. Végre, legalább Irak ügyében próbálnak valamilyen közös álláspontot kialakítani, és akkor néhány meggondolatlan politikus, köztük a két hatalom között ingadozó tagjelöltek otrombán belerúg a tervekbe.

vasárnap, február 09, 2003

S. R.

Régóta nem írtam. Azóta felfedeztem, főleg a vizsgaidőszak alatt, a konzervativizmust. Már csak a Salisbury Review magyarországi lelőhelyét kellene megkeresni. Számomra a legfontosabb értéke a realizmus. Az, hogy a politikai közösség ügyeit nem valamilyen elképzelt, a valóságtól elrugaszkodott, íróasztal mellett megalkotott elképzelést akar megvalósítani. Tocqueville szavaival: A felvilágosodottak és követőik képe a társadalomról: „Valamennyien úgy gondolták, hogy a társadalmunkban uralkodó bonyolult és hagyománnyá vált szokásokat az észből és a természetjogból levezetett egyszerű és elemi szabályokkal kellene helyettesíteni. [] Ez a gondolat egyáltalán nem volt új: háromezer éve újra meg újra felbukkant a képzeletüket megzabolázni képtelen emberek fejében.” És egy másik: „Aki magán a szabadságon kívül is vár valamit a szabadságtól, az szolgaságra született”