kedd, július 18, 2006

Libanon 2006

"úgy kezdődött, hogy visszaütött"

Lehetne a mottó a közel-keleti konfliktus elé, aminek újabb fejezetét láthatjuk: libanoni háború, 2006.

Ismét Libanon kap, pedig csak a Hezbollah, és a mögötte álló Irán nagyhatalmi játékáról szól. Röviden: a libanoni-izraeli határon, egy ENSZhatározat értelmében  a libanoni hadseregnek kellene lennie, de helyettük a Hezbollah gerillái / terroristái vannak ott, nem is kevés iráni támogatással (kiképzés + fegyverek, az ideológia bónusz). Elrabolnak izraeli katonákat, mire Izrael háborút indít. (Úgy látszik kevés amerikai akciófilmet néznek. Azokban ilyen kor jön a kommandó, és csendben elintézi a szabadítást.)

De, ha már háborút indítanak, végiggondolták-e? Nem lesz-e ugyanaz a helyzet, mint Irakban? Ott sem az a probléma, hogy megbuktatták Szaddam Huszeint. Addig könnyű volt. De lerombolták a zsarnoki, de mégis csak európai szemmel is államként funkcionáló valamit. Azt (ti. az állam bevonatát) ugyan a törzsi világra csak az elnök erőzsaka húzta rá, de mégis kezelhető volt. Utána viszont, mert az amerikaiak nem vállalták a megszállásnak ezt a részét, az állam pótlását, elszabadult a lefojtott törzsi világ, és hirtelen egy polgárháború közepén találták magukat.

Véleményem szerint Libanon, és a nyugat érdeke a gyors izraeli győzelem, amit remélhetőleg egy ENSZ, vagy jobb esetben EU-s békefenntartás követ. De csak akkor lesz sikeres, ha a háborút befejezik, nem a kivonulással, hanem egy működő állam felépítésével. Most röviden csak annyit: pacifikálni kellene, ahogy a rómaiak: aki behódol előbb utóbb római polgár lesz, aki ellenáll, azzal végeznek a légiók. És lássuk be, a római polgárság nem a legrosszabb alternatíva.

(világos?)



Technorati Tags     ,