Az íróasztal szaga
Hírszerző - Publicisztika - Skizo reform helyett versenyt, most!
De hadd egészítsem ki az érvkészletet egy újabb, méltatlanul
elhallgatott aspektussal: az egészségbiztosítást azért kell privát
alapokra helyezni, mert morálisan így helyes.
A biztosítás magánügy, csakis mi magunk tulajdonolhatjuk önmagunkat.
Betegségeink, életrizikóink, életpálya-választásaink egyéniek, mi
rendelkezünk a saját életünk felett, nem a "nemzeti kockázatközösség".
elhallgatott aspektussal: az egészségbiztosítást azért kell privát
alapokra helyezni, mert morálisan így helyes.
A biztosítás magánügy, csakis mi magunk tulajdonolhatjuk önmagunkat.
Betegségeink, életrizikóink, életpálya-választásaink egyéniek, mi
rendelkezünk a saját életünk felett, nem a "nemzeti kockázatközösség".
Hogy Bakura se találja túl unalmasnak. A teljes magánbiztosítás meletti furcsa érvek. Bizonyos szempontból igaz, felelősek vagyunk magunkért - és ennek pusztán politikai vonatkozása is van, hiszen szabad társadalom nem képzelhető el felelősség nélkül, és a teológiai érveket még nem említettük. De pl. születésünk helyét, családunkat, örökölt tulajdonságainakt nem választottuk, azaz van néhány elég meghatározó pont, ahol a stabad választás és döntés nem érvényesült.
Ha egyetértenék is a fenti idézettel, abből még sokféle politikai cselekvés következhet. Elsősorban azért, mert az a politika, ami az itt és mostra nincs tekintettel, csak rögeszme, ami rombol. Másrészt a politika és az erkölcs kapcsolata nem azt jelenti, hogy saját erkölcstanunk tételeit fordítjuk egy az egyben politikai cselekvéssé. Ez jakobinus vagy bolsevik tempó.
Csak nézzünk szét az országban a biztosítások terén. Tényleg megéri (ti.: jobb lesz a lakosság egészségi állapota), ha felszámolnánk a kötelező nemzeti kockázatközösséget? Ott, ahol a kárenyhítési alapba is kényszeríteni kell a gazdákat? Ahol az autók kötelező biztosításánál az olcsóság mindent felülír? Ebben a tesco-gazdaságos országban? A "fejlett" halandósági mutatóinkkal?
Legyen verseny, a szolgáltatók és a biztosítók között is - de gondolom világos, hogy ezzel sokat nem mondtam.
Csak egy kis adalék: az eü. legnagyobb igénybeveői az állami járadékosok (nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, stb.). Milyen erejű vásárlók ők? Jövedelmüket az államtól kapják, és helyzetükön nem nagyon tudnak változtatni. Hol van pontosan az ő felelősségük határa saját sorsukért?
A végére megint unalmas leszek: az íróasztal alapú politizálás sehova sem vezet, ezért, bár a libertáriánusok fontos értékeket képviselnek (egyéni felelősség, szabad piac), de a döntéseket nem érdemes rájuk bízni.
Ha egyetértenék is a fenti idézettel, abből még sokféle politikai cselekvés következhet. Elsősorban azért, mert az a politika, ami az itt és mostra nincs tekintettel, csak rögeszme, ami rombol. Másrészt a politika és az erkölcs kapcsolata nem azt jelenti, hogy saját erkölcstanunk tételeit fordítjuk egy az egyben politikai cselekvéssé. Ez jakobinus vagy bolsevik tempó.
Csak nézzünk szét az országban a biztosítások terén. Tényleg megéri (ti.: jobb lesz a lakosság egészségi állapota), ha felszámolnánk a kötelező nemzeti kockázatközösséget? Ott, ahol a kárenyhítési alapba is kényszeríteni kell a gazdákat? Ahol az autók kötelező biztosításánál az olcsóság mindent felülír? Ebben a tesco-gazdaságos országban? A "fejlett" halandósági mutatóinkkal?
Legyen verseny, a szolgáltatók és a biztosítók között is - de gondolom világos, hogy ezzel sokat nem mondtam.
Csak egy kis adalék: az eü. legnagyobb igénybeveői az állami járadékosok (nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, stb.). Milyen erejű vásárlók ők? Jövedelmüket az államtól kapják, és helyzetükön nem nagyon tudnak változtatni. Hol van pontosan az ő felelősségük határa saját sorsukért?
A végére megint unalmas leszek: az íróasztal alapú politizálás sehova sem vezet, ezért, bár a libertáriánusok fontos értékeket képviselnek (egyéni felelősség, szabad piac), de a döntéseket nem érdemes rájuk bízni.
Powered by ScribeFire.
|