Írta m.á. az ősszkíta nézetekről tett megjegyzéseim kapcsán.
A hagyomány általában és gyökereiben nem állít képtelenségeket, bár az idők folyamán alakul - alakítják. Hogy rokonai vagy leszármazottai vagyunk-e a hunoknak és a szkítáknak, az egyrészt történelmi, antropológiai, régészeti kérdés, másrészt a magyar nemzeti hagyomány része, ezért valamilyen alappal bír. Ha meggondoljuk, hogyan nézett ki az a terület ahonnét származunk (Az Uráltól délre, nagyjából a Fekete-tengertől a mai Mongóliáig húzódó puszták), azt látjuk, hogy ott évezredekig különféle lovas nomád népek éltek, sokkal inkább nemzetségi, mint nemzeti keretek között. Akiket, ha jól tudom a görögök kezdtek szkítáknak nevezni, de ez a név inkább csak az ott élők összefoglaló neve volt. Szóval azt gondolom, hogy a nemesi hagyománynak igaza van, tényleg rokonok vagyunk - de a
hogyan elég homályos.
Ezzel szemben az ősszkíta nézetek (kissé sarkítva) egy folyamatos, több ezer éves modern nemzettudatot tételeznek fel, kiegészítve az ősiséggel és valami (nem tudok rá jobb szót) faji felsőbbrendűséggel. Ez az egész ősszkíta dolog modern jelenség, tudatos történelem csinálás, a nem tudatos hagyománnyal szemben. Újraértelmezik a történelmünket: így lesz Szent Istvánból a magyarság megrontója, a pogányokból hősök, egy rejtett tudás birtokosai, a magyarságból pedig régi-új választott nép, aki a legelső, és minden jelentősnek vélt néppel rokon, sőt. És ez a nép természetesen üldözött, akit ellenségei szellemi nagysága miatt el akarnak pusztítani, de mindig megmenekül.
Az egész egy modern találmány, a nemzeti tudat túlzott kivetítésével, a görcsös nagyságkereséssel, a régi mivolt túlhangsúlyozásával, a keresztényellenességgel, a történelmi összeesküvéselmélettel. Egyszerű és világos világmagyarázat, ami tartást adhat magát megalázottnak és tehetetlennek érző embereknek, ahol a gyökerek meggyengültek, és a jövő bizonytalan.
A hagyományunk, történelmünk olyan, amilyen. Adottság, de nem vagyunk egy népnél sem alávalóbbak, és ehhez nem kell Jézus rokonainak képzelni magunkat.
"...Koszorús ezredes példátlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ez a példa nélkül álló, kockázatos hőstett, amit igen veszélyes körülmények között hajtottak végre, eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokbavétele három és fél hónappal eltolódott. Ez az időszak számtalan zsidónak tette lehetővé, hogy biztonságot találjon Budapesten és megmeneküljön a biztos haláltól. Ez tette lehetővé a híres Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa. (Wallenberg 1944. július 9-én [vagyis a puccs meghiúsítása után - a szerző] érkezett Budapestre.) (...)
Heti válasz, 2007. 06. 21.
