A gnoszticizmus diszkrét bája
The Standard - Szittyakereszt
Egy táborról, ami "hagyományőrzés" & "lelkigyakorlat", 2in1.
Hogy a "szittya és a jókeresztyén öntudat kéz a kézben együtt járnak", az talán látsztra igaz, de az meg csal. Ez a tábor annyiban keresztény, hogy nem zsidó, csak hogy világos háború előtti terminológiával éljek, azaz semmi köze a kereszténységhez. Az idézett szöveg elég tipikus újpogány, ha el akarnám helyezni valahol, akkor a gnosztikusokok közé sorolnám. Már az elején a "tudás" árulkodó lehet. De aki már látott közelről lelkigyakorlatot, az sem keveri össze a hagyományőrzéssel. Mind a kettő jó, külön.
Ez a szöveg a két háború között kikristályosodott elképzeléseket tükröz, a nagy magyarellenes (500 éves lol) összeesküvésekről, a nemzeti küldetésről, és hasonló marhaságokról. A kereszténység csak díszlet ezen a silány valláspótlékon. Kiragadnak belőle elemeket, ami tetszik, de a lényeget elhagyják, és összekeverik egy sajátos romantikus-nacionalista mesével. Ahol a korona varázsdoboz, az íjász gyógyító, a "keretet adó" istentisztelet összefér a sámánszertartással (vö.: Tízparancsolat, 1), Szt. István csak az eredeti hitvilágot leromboló antihős (az etelközi missziós püspökségről és a Taksony által behívott térítőkről meg illik elfeledkezni), de a végén a kommancsok is kapnak a képükbe.
Sajnos, nem üzleti vállalkozás. Sajnos, komolyan veszik ezt az undorító zagyvalékot. Mert egyszerű világmagyarázatot ad. Nem kell gondolkodni, nem kell ismerni a történelmet, nem kell szembenézni semmilyen kihívással. Nincsenek fehér foltok, minden ismert, megmagyarázott, logikus - csak a valósághoz nincs köze.
Virágozzék minden virág - virág, nem gyom, tehát elő azzal a kapával.
Hogy a "szittya és a jókeresztyén öntudat kéz a kézben együtt járnak", az talán látsztra igaz, de az meg csal. Ez a tábor annyiban keresztény, hogy nem zsidó, csak hogy világos háború előtti terminológiával éljek, azaz semmi köze a kereszténységhez. Az idézett szöveg elég tipikus újpogány, ha el akarnám helyezni valahol, akkor a gnosztikusokok közé sorolnám. Már az elején a "tudás" árulkodó lehet. De aki már látott közelről lelkigyakorlatot, az sem keveri össze a hagyományőrzéssel. Mind a kettő jó, külön.
Ez a szöveg a két háború között kikristályosodott elképzeléseket tükröz, a nagy magyarellenes (500 éves lol) összeesküvésekről, a nemzeti küldetésről, és hasonló marhaságokról. A kereszténység csak díszlet ezen a silány valláspótlékon. Kiragadnak belőle elemeket, ami tetszik, de a lényeget elhagyják, és összekeverik egy sajátos romantikus-nacionalista mesével. Ahol a korona varázsdoboz, az íjász gyógyító, a "keretet adó" istentisztelet összefér a sámánszertartással (vö.: Tízparancsolat, 1), Szt. István csak az eredeti hitvilágot leromboló antihős (az etelközi missziós püspökségről és a Taksony által behívott térítőkről meg illik elfeledkezni), de a végén a kommancsok is kapnak a képükbe.
Sajnos, nem üzleti vállalkozás. Sajnos, komolyan veszik ezt az undorító zagyvalékot. Mert egyszerű világmagyarázatot ad. Nem kell gondolkodni, nem kell ismerni a történelmet, nem kell szembenézni semmilyen kihívással. Nincsenek fehér foltok, minden ismert, megmagyarázott, logikus - csak a valósághoz nincs köze.
Virágozzék minden virág - virág, nem gyom, tehát elő azzal a kapával.
Powered by ScribeFire.
|