Nincs itt semmi látnivaló
Hírszerző - Belföld - Megfigyelési ügy: Dávid Ibolya CD-je nem győzte meg az ügyészséget
Az MDF-es megfigyelési ügy eredménye: Dávid Ibolya kihívó nélkül maradt. Az ügy amúgy jelentéktelen, Almássy szerepe több, mint bizonytalan. Ettől lesz gyanús az egész, minek okán gyorsan építünk rá egy kis összeesküvés-elméletet:
Az MDF tettei szerint balra tolódik, és jelentős befolyást szerez benne egy minimum kétes hátterű szervezet (Tisztelet társasága), amiről úgy hírlik, csak fedőszerv egy milliárdos politikai ambícióihoz. Ez nem mindenkinek tetszik az MDF-en belül, hiszen a párt értékeivel (már ami még fellelhető) meglehetősen nehezen összeegyeztethető. De ezek az értékek már nem is számítanak, csak a pártvezetés érdekei. Hogy ezek pontosan mik, magában is érdekes egy olyan pártnál, ami alig mérhető, parlamentbe jutása kétséges, nem csak most, de 2010-ben is. Bár a kormány külső támogatásával időt nyernek, és azután majd csak lesz valahogy. Erre megjelenik valaki, aki borítaná az alkukat, újragondolná a párt helyét, esetleg kiegyezne a Fidesszel (talán mindkét párt előnyére). Csakhogy egy ilyen átalakulás a háttérben állóknak nem érdeke (micsoda eufemizmus). Tehát ezt a próbálkozást le kell állítani bármilyen eszközzel, és példát statuálni, nehogy bárki is arra a merészségre vetemedjen, hogy máskor hasonlóra akár csak gondoljon is.
És lám, sikerült. Almássy Kornél visszalépett, politikai pályája egyelőre csúfos véget ért.
Végül az összeesküvéselméletek elmaradhatatlan részéről is kell néhány szót ejteni: kik bújnak meg a háttérben? A válasz adott: a rendszerváltás után a politikába visszatérő egykori "reformkommunisták" (Bogár László után szabadon a globálokrácia lokális helytartói), akik kapcslati- és pénztőkéjük révén még mindig döntő befolyást gyakorolnak az ország sorsára. Az MDF pozícióváltása az ő befolyásukat csökkentette volna, és Dávid Ibolya aktív közreműködésével ezt akadályozták meg.
Miután így összekevertem a valóságot és a képzeletet, el is készült az elmélet.
Természetesen igazolni nem tudom (nem is akarom), és szinte biztos, hogy a történteket pontosan soha nem ismerjük meg.
Az események önmagukért beszélnek...
Az MDF-es megfigyelési ügy eredménye: Dávid Ibolya kihívó nélkül maradt. Az ügy amúgy jelentéktelen, Almássy szerepe több, mint bizonytalan. Ettől lesz gyanús az egész, minek okán gyorsan építünk rá egy kis összeesküvés-elméletet:
Az MDF tettei szerint balra tolódik, és jelentős befolyást szerez benne egy minimum kétes hátterű szervezet (Tisztelet társasága), amiről úgy hírlik, csak fedőszerv egy milliárdos politikai ambícióihoz. Ez nem mindenkinek tetszik az MDF-en belül, hiszen a párt értékeivel (már ami még fellelhető) meglehetősen nehezen összeegyeztethető. De ezek az értékek már nem is számítanak, csak a pártvezetés érdekei. Hogy ezek pontosan mik, magában is érdekes egy olyan pártnál, ami alig mérhető, parlamentbe jutása kétséges, nem csak most, de 2010-ben is. Bár a kormány külső támogatásával időt nyernek, és azután majd csak lesz valahogy. Erre megjelenik valaki, aki borítaná az alkukat, újragondolná a párt helyét, esetleg kiegyezne a Fidesszel (talán mindkét párt előnyére). Csakhogy egy ilyen átalakulás a háttérben állóknak nem érdeke (micsoda eufemizmus). Tehát ezt a próbálkozást le kell állítani bármilyen eszközzel, és példát statuálni, nehogy bárki is arra a merészségre vetemedjen, hogy máskor hasonlóra akár csak gondoljon is.
És lám, sikerült. Almássy Kornél visszalépett, politikai pályája egyelőre csúfos véget ért.
Végül az összeesküvéselméletek elmaradhatatlan részéről is kell néhány szót ejteni: kik bújnak meg a háttérben? A válasz adott: a rendszerváltás után a politikába visszatérő egykori "reformkommunisták" (Bogár László után szabadon a globálokrácia lokális helytartói), akik kapcslati- és pénztőkéjük révén még mindig döntő befolyást gyakorolnak az ország sorsára. Az MDF pozícióváltása az ő befolyásukat csökkentette volna, és Dávid Ibolya aktív közreműködésével ezt akadályozták meg.
Miután így összekevertem a valóságot és a képzeletet, el is készült az elmélet.
Természetesen igazolni nem tudom (nem is akarom), és szinte biztos, hogy a történteket pontosan soha nem ismerjük meg.
Az események önmagukért beszélnek...
|