hétfő, január 28, 2008

Mindennapi rasszizmus

Áttörés: most először igazi széljobbos leszek.
Tegnap belenéztem a TV2 Napló c. álhírműsorába. Az olaszliszkai lincselők peréről beszéltek. Ellátogattak a faluba is, ahol egyetlen ember mondta csak a magáét: de kit hibáztatott? A társadalmat, a körülményeket. Nem azokat, akik semmiért gyilkoltak, véletlenül sem. Ők csak a körülmények áldozatai. Nyilván a brutálisan megölt tanár a hibás, hogy fehérnek született, hogy autója van. Csak felmerül a kellemetlen kérdés: mi lett volna, ha egy cigány ül az autóban? Maradjon minden változatlan. Legyen tanár, két gyerekkel, stb. Előítéletes is vagyok, esetleg kriptonáci, de csak ott motoszkál a kisördög a fejemben, hogy akkor nem ölik meg. Ezen a gondolatsoron maradva pedig csak oda jutok, hogy a lincselésnek rasszista indítéka volt. Ez nem a bőrfejűek rasszizmusa, de az eredmény szempontjából mindegy. Végül egy érdekes párhuzam: egy beszámoló szerint, a tavalyi tüntetések során, amikor előállítottakat ütlegeltek a rendőrök, az egyik feldühödött pribék érve a következő volt: rendőrök haltak meg. Aztán csak ütött, megerősítetlen, és mint később kiderült, téves információ alapján. Ahogy a balesetet szenvedett olaszliszkai gyerek sem halt meg...
Érdekesen működik az előítélet. Bizonyos iskolákban szinte belevernék a fejekbe, hogy az főbűn. De ha valaki a sajátjait megnézi, tényleg arra jut-e, hogy rossz? Bizonyos esetekben egyértelműen - ha konzekvensen az előítéleteim szerint döntök az egyes emberrel kapcsolatban. Az előítélet, bármennyire is tökéletlen, de tájékoztat, általánosított tudást ad, ami mögött sokféle tapasztalat van. Jelentősége az egyedi helyzetekben lesz: mennyire adok akkor és ott erre az elég zavaros ismeretre? Kap esélyt a másik, hogy ne az előítéleteim szerint bánjak vele?


Powered by ScribeFire.