Szt. István napja után

Ismét elmúlt. Államalapítás, új kenyér, tisztavatás, kitüntetések, körmenet. Ez utóbbin ismét nem voltunk, és ha akarnék mentegetőzhatnék is. De nem akarok.

A legemlékezetesebb - politikai szempontból - Sólyom László beszéde. Aki nem akar aktív köztársasági elnök lenni. Amit mondott, mégis nagyot szólt. Legalábbis szerintem. Kritika és program.
Középhatalom vagyunk - népességünk szerint biztosan. És miért ne próbálhatnánk e szerint cselekedni? Az EU lehetőségeit ki kell használni, a saját érdekünkben. Ezt, illetve hasonlót már hallottam: most, hogy tagok vagyunk, már nem kell úgy ugrálni, ahogy Luxemburg fütyül.
A kettős állampolgárság. Talán (szvsz) a legerősebb, leginkább aktuálpolitikai eleme ez volt a beszédnek. Azóta elég nagy a hallgatás e körül, kivéve Gyurcsány reakcióját. Akár haladásnak is nevezhetjük, hogy nem mondott nyíltan ellent.
És végül a szabadság. Bár nekem az emberi jogok túlzott hangsúlyozása általában gyanús (nagyjából Scruton és a "követelésjog" szerint), szintén fontos mondatok. A mindent ellenőrizni akaró államnak kapóra jött a terrorizmus fenyegetése, hogy mindenkit kövessen, és belásson a szobáinkba - lassanként szó szerint is. Ki kell állni a létező, és megfogható szabadság mellett, a bizonytalan fenyegetésre hivatkozókkal szemben, akik nagyon is valós korlátokat állítanánk elénk.
Mondjuk azért, hogy senki ne szólhasson bele, mit írok munkaidő után.