szerda, augusztus 31, 2005

Hiszünk a tiszta kapitalizmusban...

Jaj de jó nekünk, hogy kedvenc minipártunk megengedheti magának a hitet. (És itt rögtön a kedevs olvasó figyelméba ajánlanám az elégséges bizonyíték c. bejegyzést) Mert a magántulajdon oly tökéletes és tiszta, és szép, ezen kívül ártatlan is, mint friss harmat. És erre jön a közterekkel. Ezek szerint Budapest köztulajdonban van, Debrecen (de szinte bármelyik vidéki várost mondhatnám) ellenben, magántulajdon. Hogy ezt eddig nem vettük észre!
Azt szeretem a honi liberálisainkban, hogy mindig képesek előítéleteimet ítéletté változtatni. Most éppen a dogmatizmusról.
A magántulajdon hasznos, de mint látjuk, nem feltétlenül jószándékú és tökéletes. Miért lenne szükség pl. a nagy-nagy áruház ellenőrzésére? Talán kikényszerítette a piac, hogy ne áruljon lejárt terméket, ne tároljon patkánymérget a polcon stb.? Nem. Az államnak kellett közbelépni, érvényesíteni a köz érdekét. Nehéz elképzelni, hogy van a szolgáltatásoknak olyan területe, ahol jobban működik a köztulajdon? Mert nem kell profitot termelnie, mert monopólium, mert fontos a közösség szempontjából.
A magántulajdon eredményes ott, ahol nagy a verseny, mert a vevő választhat. De még ez se működik jól az állami szabályozás nélkül. De vegyük csak a telefont: a Matávot úgy privatizálták, hogy nem volt versenytársa. És hol tart ma a távközlési piac? Hátrányosan érintette-e az országot ez a monopólium? Hát persze. Nézzük csak az internet eltrjedését. Nem lett volna jobb, ha azt a pénzt, amit a tulajdonos profitként zsebre rakott, az új technológiák terjesztésére használja az állam? Ezzel talán sikerült volna némi hátrányt ledolgozni – ehelyett kaptunk kakaóbiztos számítógépeket.
Jaj de jó nekünk, hogy ilyen okos és ügyes pártunk is van.