VIII.Nagyapó blogja - Miniszterelnök a KözgázonA fenti bejegyzés kapcsán támadt néhány gondolatom.
egyesek véleménye, hogy a "gyűlölködést" a politikai pártok között fel kellene váltani az egyetértésnek. Ezen valami nagy Fidesz - MSZP összeborulást értenek, az ország érdekében. Mintha más nem is hiányozna itt, minthogy ezek ketten felosszák az országot maguk között, és felszámolják a versenyt a politikában. A demokráciához hozzátartozik a politikai verseny. Aki ezt nem érti, annak csörgő való a kezébe szavazólap helyett. Az egységkormányoknak háborúban vagy hasonló rendkívüli esemény idején lehet csak helye. Miből lehetne választani, ha nem lenne alternatíva? Talán emlékszünk még Haiderre, a sógoroknál. Pontosan azért lehetett sikeres, mert a választók úgy látták, a két nagy túlságosan is hasonló. (Az más kérdés, hogy szvsz Haider aligha összehasonlítható saját szélsőségeseinkkel.)
Mindamellett a jelenlegi helyzetben bizonyos megegyezésnek lenne helye, hiszen elég nagy bajban van az ország, és stabilizációra szükség van. (Talán reformokra is, de a stabilizáció nem reform.) Ahhoz, hogy sikeres legyen, tényleg kellene megegyezés a pártok között (a kormány ne érezze úgy, hogy választási költségvetést kell készítenie, esetleg osztogatnia egyet, hogy majd ismét megfizessük az árát). A megegyezés mindkét részről önmérsékletet követelne, és a politikai verseny bizonyos korlátozását jelentené. Csakhogy ennek ára van. Hiszen az ellenzék feladna saját pozícióiból (népszerűségét csak annak köszönheti, hogy a kormány megszorít, semmit nem kell tennie érte). Nyilván követelne cserében valamit - például a fő felelős távozását. És ezzel el is jutottam a zsákutca végére. Nincs aki az MSZP-ben Gyurcsányt válthatná, az ellenzék pedig nem fog megegyezni vele. Marad nekünk a reformnak nevezett kiigazítás kapkodása és az éles, ámde terméketlen politikai szembenállás.
Powered by ScribeFire.