csütörtök, május 03, 2007

Május eleje

A munka ünnepe

Pont nálunk, ahol a munkát kerülik, de ünnepeljük.

Az egyetlen nap, amikor igazán láthatóak a szakszervezetek (talán javul a helyzet, és nem egészen igaz, de jól hangzik). Hogy mi lenne május elseje tartalma most, elég kérdéses. Hiszen nincs munkásosztályunk, és tőkéseink sem, a 20. sz. eleji értelemben, ezért a tőke és munka amúgy is hamis szembeállítása egyre kevésbbé értelmes. Hallgattam az inforádiót, ahol az ünnep eredetéről beszéltek, és emlegettek egy angol gyárost, aki kitalálta a három nyolcast (ugye, a gonosz tőkés?). És Paul Johnson Értelmiségiek c. könyvének Marxról szóló fejezete is felrémlik, a munkásvédelmi törvényekkel kapcsolatban. Meg Churchill első beszéde, a munkások baleseteiről.

Végül: készüljünk a kapitalizmus ünnepére is. (Elefánt #663) Ránk férne.



"Gyilkos és áruló"

Ettől még barbár tett a sírgyalázás. A demokrácia erejét jelezné, ha békén hagynák a sírját, hiszen holtan már senkinek sem árt, ahogy az ott időnként nosztalgiázók sem. A diktátor legnagyobb veresége, ha már nem félnek tőle, mert jelentéktelen. A sírgyalázóknak ezt a magabiztosságot sikerült megingatni.

Mellékesen azért ne feledjük, hogyan temettek éppen Kádárék embereket a 301-es parcellába: jeltelen sírba, arccal lefelé, dróttal összekötözött kézzel. Azok a kivégzettek még halálukban is ekkora félelmet váltottak ki gyilkosaikból.





Powered by ScribeFire.