Kapitalizmus 1
Az esetek többségében piacpártinak gondolom magam, és az osztogatást nem annyira kedvelem - kivéve, ha nekem adnak (lásd Sulinet).
Az, hogy az ember mit tart jó állapotnak elvileg, és mi a valóság, ami körülveszi, sajnos el szokott térni. Szóval szeretjük a kapitalizmust, de mértékkel.
Például semmi problémám a távközlési piac liberalizálásával és a piac szerkezetével, egészen addig, amíg azt nem látom, hogy vagy 10000 Ft-ért kapok nem éppen csúcsminőségű internetet, vagy kereshetek valami olcsóbbat, de akkor 4k HUF-ot pengethetek a telefonért, úgy, hogy évek óta nem használtam vonalas telefont.
A gáz-víz-csatorna magánkézbe adásával sincs gondom - ha megválaszthatom, hogy kitől vásárolok, úgy, ahogy eldönthetem, hogy hol veszek kenyeret, vagy hova megyek piacra.
Azt meg, hogy a magántulajdon ab ovo jobban működik a közösséginél, ma és itt eléggé furán hangzik. Vegyük csak a nagyvállalatot, amelyik nem tudja, hogy melyik egysége nyereséges, mert összekeverednek a tevékenységei adatai, vagy a mikrovállalkozást, aminek tulajdonosaiból csak a Weber féle kapitalizmus szelleme hiányzik, a külföldi tulajdonú technológiai céget, amelyik úgy szervezi a piackutatását, hogy a belecsöppenő kívülállók, akik még hisznek a jól működő magántulajdonban, azt kérdezgetik egymástól, hogy mi a fenét ügyködik az a láthatalan kéz, ha ezt a csődtömeget hagyja működni? A színlelt szerződésekről, a vállalkozásba kényszerítésről ne is beszéljünk - persze hogy könnyű a szabályok megkerülésével "hatékonynak" lenni.
Hogy valami velej is legyen a dolognak: a piac működése a szabadság, és a jó élet elengedhetelen feltétele, de nem a társadalom végső alapja. Piac és állam között egyensúlyra van szükség, hogy választási szabadságunk valóságos legyen.
Az, hogy az ember mit tart jó állapotnak elvileg, és mi a valóság, ami körülveszi, sajnos el szokott térni. Szóval szeretjük a kapitalizmust, de mértékkel.
Például semmi problémám a távközlési piac liberalizálásával és a piac szerkezetével, egészen addig, amíg azt nem látom, hogy vagy 10000 Ft-ért kapok nem éppen csúcsminőségű internetet, vagy kereshetek valami olcsóbbat, de akkor 4k HUF-ot pengethetek a telefonért, úgy, hogy évek óta nem használtam vonalas telefont.
A gáz-víz-csatorna magánkézbe adásával sincs gondom - ha megválaszthatom, hogy kitől vásárolok, úgy, ahogy eldönthetem, hogy hol veszek kenyeret, vagy hova megyek piacra.
Azt meg, hogy a magántulajdon ab ovo jobban működik a közösséginél, ma és itt eléggé furán hangzik. Vegyük csak a nagyvállalatot, amelyik nem tudja, hogy melyik egysége nyereséges, mert összekeverednek a tevékenységei adatai, vagy a mikrovállalkozást, aminek tulajdonosaiból csak a Weber féle kapitalizmus szelleme hiányzik, a külföldi tulajdonú technológiai céget, amelyik úgy szervezi a piackutatását, hogy a belecsöppenő kívülállók, akik még hisznek a jól működő magántulajdonban, azt kérdezgetik egymástól, hogy mi a fenét ügyködik az a láthatalan kéz, ha ezt a csődtömeget hagyja működni? A színlelt szerződésekről, a vállalkozásba kényszerítésről ne is beszéljünk - persze hogy könnyű a szabályok megkerülésével "hatékonynak" lenni.
Hogy valami velej is legyen a dolognak: a piac működése a szabadság, és a jó élet elengedhetelen feltétele, de nem a társadalom végső alapja. Piac és állam között egyensúlyra van szükség, hogy választási szabadságunk valóságos legyen.
|