A demokretén

A miniszterelnök a „demokratikus közép” megerősítésére kérte a parlamenti pártokat. A múlt héten meghirdetett demokratikus közép programja a vetélytársak tiszteletét, az ellenfelek politikai és morális legitimitásának elvitathatatlanságát, programalapú politizálást jelent.

(index)

Egy-két kritikai megjegyzést megérdemel az országos fődemagóg parlamenti felszólalása.
1. A morális legitimitás
Milyen morális legitimitása lehet annak, aki támogatott, sőt mi több, kiszolgált egy illegitim rendszert? Magyarul, és világosan: támogatta a törvénytelenség fenntartását. Az MSZP vezetői között túl sok a párttag, az egykori pártvezető, kb-tag, ilyesmi, akik nem belülről bomlasztottak. Milyen alapon gondolja bárki azt, hogy itt 1990 előtt törvényes rendszer volt? Mi adta volna az alapját? A szovjet megszállás, a nevetséges választások (egyetlen, előre kijelölt „jelöltre”)? Ha törvényes volt, mi szükség volt a rendszerváltásra? Miért fordulópont 1990, ha nem történt lényeges változás? Talán ezen kellene elgondolkodni, mielőtt oly hangosan követeli az erkölcsi egyenlőséget, meg a hazaárulózás beszüntetését. Mi a válasz a kényes kérdésre: A hazaáruló Kádár támogatói hazaárulók-e?

(Vannak fokozatai, meg stb., de mégis...)
2. A programalapú politizálás
Egy kellemes kis tévedés: vannak célok, amelyekről értelmes vita folytatható, és vannak értékek, melyekről nem. Csak ott sántít, hogy a célokat az értékek jelölik ki. Ezért aztán tényleg rengeteg értelme van az ilyen mondatoknak. Mintha nem identitáskampányt folytatnának éppen – vagy erről most éppen elfeledkezett?