A kormány humora

Tegnap reggel belehallgattam a királyi tv-n sugárzott reggeli nagyonfüggetlen műsorba. A kormányból nyilatkozott valaki a költségvetésről: igazságos és biztonságos lesz, a kormánynak pedig lesz bátorsága megtenni.

Jó volt hallani ezt a fantáziadús megnyilatkozást. Egy költségvetéshez nagyon-nagyon illik. Tehát ismét biztosra vehetjük, hogy megbukik, aki a hiány alultervezésére és újabb költségvetési trükkökre fogad, annak igaza lesz, a kormány meg bátran megy előre, mint a vak ló.
És még egy, ha jól emlékszem Hiller pártelnöktől: a szocialisták nemzeti párt. Ez is jó hír. Ezek szerint van egy nemzeti szocialista, meg egy szocialista nemzeti pártunk is.

Mire a németek határoznak, túl késő lesz

Csattanós válasz a mi kérdéseinkre is az állam szerepéről, a szociális hálóról, adóreformról és a gondoskodó állam oly divatos elképzeléséről.
Már csak rövid idő, és mi is érezni fogjuk.
A neoliberális elvek a gazdaságban, és az össznépi jóléti kiadások lefaragása nem csak divathullám vagy egy ideológia, hanem a szükség diktálja. Európa elfogy, és a csökkenő számú nem nyugdíjas nem tudja eltartani a többieket - logikus lépés a jóléti kiadások megnyirbálása. Ahogy Churchill mondta: nincs hasznosabb, mint csecsemőkbe tejet adagolni. Ezt elfelejteték, helyette az európaiak fogyasztottak, és most jönnek a kellemetlen következmények.
Az idézett cikk elején leír egy esetet Mr Steyn: Franciaországban egy fickó öt évig élt elhunyt anyjának földi maradványaival, hogy felvehesse annak nyugdíját. - Európa helyzetének tökéletes összefoglalása: szibariták a pátyolgató államban, szemben a demográfia realitásaival.
És akkor én is mondok egyet: Gyerekeid a te nyugdíj- és betegbiztosításod. Ha sok lesz, akkor sokan gondoskodnak rólad, ha nincs, majd választhatod a "kegyes" halált vagy a nyomort.

A környezettudatos mezei vad esetei

A környezetvédelem és a szelektív hulladékgyűjtés fontos, szerintünk is. Ezért aztán nem túl nagy lakásunkban mi is szorgosan gyűjtögetünk. Elsősorban papírt és műanyag flakont. Mint modern és stb. mezei vad, szeretjük a forrásvizet, akkor is, ha palackozott. Egy ideig csak visszaválthatót vettünk, hogy ne kelljen kidobni, majd, felfedezve a hulladékszigetet, a palackok gyűjtögetése, majd elszállítása is bekerült rendszeres programjaink közé. És aztán, egyszer csak, jön a meglepetés. Mármint nem nekem. A konténerek megtelnek, mert míly meglepő, használják őket. A papír és a műanyag konténere tele van, sőt, körülötte is kezd felhalmozódni. Erre modern mezei polgár kerese egyet az interneten, és talál is: Lapíts, ahogy csak tudsz! Mert a megfelelő ütemű elszállításról nem lehet gondoskodni. Azzal meg szintén fölösleges számolni, hogy más ütemben képződik az egyik, mint a másik.
Ez is, mint oly sok más - van valami, csak nincs átgodnolva rendesen. Ej, ráérünk arra még. Kár, hogy a mentalitás még mindig ugyanaz.

A korszerű állam jelenségei

Feleségem éppen az osztálynaplót tölti ki. Amibe egyenként és ceruzával kell bevezetni a gyerekek címét, telefonszámát stb. Mert a törvény olyan. Mert számítógépből csak kakaóbiztosra telik Hungarus Valentin tárcájánál. Végül is fölösleges ellátni az iskolákat korszerű ügyviteli & nyilvántartó programmal. (Információs társadalom elfelejtve.) Csak legyen valami munkája a sok gyereknyúzó tanerőnek, mert egyébként csak a napot lopják.

De mit is várhatunk attól a kormánytól, amelyik leginkább az ellenzék vezérével van elfoglalva.
Maradnak a múlt századi módszerek, elavult rendelkezések. 2005, Magyarország, az EU tagállama.

A demokretén

A miniszterelnök a „demokratikus közép” megerősítésére kérte a parlamenti pártokat. A múlt héten meghirdetett demokratikus közép programja a vetélytársak tiszteletét, az ellenfelek politikai és morális legitimitásának elvitathatatlanságát, programalapú politizálást jelent.

(index)

Egy-két kritikai megjegyzést megérdemel az országos fődemagóg parlamenti felszólalása.
1. A morális legitimitás
Milyen morális legitimitása lehet annak, aki támogatott, sőt mi több, kiszolgált egy illegitim rendszert? Magyarul, és világosan: támogatta a törvénytelenség fenntartását. Az MSZP vezetői között túl sok a párttag, az egykori pártvezető, kb-tag, ilyesmi, akik nem belülről bomlasztottak. Milyen alapon gondolja bárki azt, hogy itt 1990 előtt törvényes rendszer volt? Mi adta volna az alapját? A szovjet megszállás, a nevetséges választások (egyetlen, előre kijelölt „jelöltre”)? Ha törvényes volt, mi szükség volt a rendszerváltásra? Miért fordulópont 1990, ha nem történt lényeges változás? Talán ezen kellene elgondolkodni, mielőtt oly hangosan követeli az erkölcsi egyenlőséget, meg a hazaárulózás beszüntetését. Mi a válasz a kényes kérdésre: A hazaáruló Kádár támogatói hazaárulók-e?

(Vannak fokozatai, meg stb., de mégis...)
2. A programalapú politizálás
Egy kellemes kis tévedés: vannak célok, amelyekről értelmes vita folytatható, és vannak értékek, melyekről nem. Csak ott sántít, hogy a célokat az értékek jelölik ki. Ezért aztán tényleg rengeteg értelme van az ilyen mondatoknak. Mintha nem identitáskampányt folytatnának éppen – vagy erről most éppen elfeledkezett?

Ismét csak kísérlet

Na, sikerül-e feltölteni e-mail-en keresztül?
És egy jó hír: felvettek a blogringbe, rendes tagnak.
Meg látogató is jött néhány, a gondolán keresztül. Már csak egy fél banner kellene, és akkor aztán nagyon-nagyon.

---

To help you stay safe and secure online, we've developed the all new Yahoo! Security Centre.

Igazságosabb, bátrabb, biztonságosabb érzés

Mármint a kommancsok kampánya. Ami egyáltalán nem választási kampány. Végül is, nyolc hónappal a választások előtt, ha egy párt magát reklámozza, annak tényleg semi köze a választásokhoz. Csak úgy jön, mert volt egy kis elkölthető pénzük, és már nem tudtak több lélegeztetőgépet venni. (Ez kellemesen demagóg volt!)
"Imázs" kampány, a semmiről. Ez lenne a lényeg, életérzést kifejezni, de ilyen semmilyet? Elővesznek állítólag "baloldali"hívószavakat, összekeverik ezekkel a homályos színekkel, és várják, hogy hasson? Erről a Fidesz rohanó fiúja jut az eszembe - de ott legalább a szöveg dinamikus volt, olyan, amit azonosítani lehet egy szervezettel, ami egy kormányt jó színben tüntet fel, legalább a hívei között. Ezekről a plakátokról csak a semmilyenség, jellegtelenség jut az eszembe. Olyan, mint a párt, amit reklámoz, jellegtelen és tehetetlen, még akkor is, ha elviselhető formában csomagolja.

Az olcsó állam

Népszerű jelszó, cél, kampánytéma: az olcsó állam. De nézzük a gyakorlatban, hogyan működik. Van egy hivatal, aminek vannak feladatai. Többek között az is, hogy a felügyelete alá tartozó területen a pénzek elköltésének hatékonyságát vizsgálja. Ehhez van néhány embere is, természetesen kevés.
De, van egy kht-ja is, amin keresztül ki lehet szervezni a feladatokat. Ekkor mit csinál az okos és takarékos állam? A kht-n keresztül megrendel egy kutatást, amihez az adatok jó részét ő maga biztosítja, és az egész szervezést kiengedi a kezéből. Ez a megbízást elnyerő cégnek végül is jó, de az adófizetőknek? Miért képtelelen a hivatal megtenni azt, ami a dolga lenne? Szervezze meg az egészet, hiszen erre van, és csak azt adja ki, amihez tényleg nem ért.