A politikai infantilizmusról

Reakció arra a megjegyzésemre, hogy D-209 ne politizáljon: Orbán is alkalmatlan politikusnak. A reakció kifejezetten kádári, és ijesztő. Azt jelzi, hogy az illető képtelen különbséget tenni diktatúra és demokrácia, legitim és illegitim hatalom között. Érzelmi alapon hozott dacos vélemény. Az, amit a „mértékadó és független” média sulykol. De a két politikus közti különbség nem az, hogy szeretjük-e őket vagy sem, szimpatikusak-e a médiának vagy sem, hanem a múltjuk. A probléma az, hogy volt-e rendszerváltozás, és létezik-e politikai felelősség a diktatúráért. A rendszerváltás, illetve az 1990-es szabad választások azt jelentik, hogy a hatalom 45 év után ismét legitimmé vált. (Ez feltételezi, hogy előtte nem volt az.) Kérdés 1: Legalább politikailag bűn-e egy illegitim rendszerben politikai hatalmat vállalni? Kérdés 2: Van-e politikai bűnnek politikai következménye (van-e felelősség)? Ha a válasz IGEN az első kérdésre, akkor az 1990-es választások előtti rendszer politikai tisztségviselői bűnösek, és ha a második kérdésre is IGEN a válasz, akkor csak a következmény mibenléte a kérdéses. Álláspontom szerint politikai bűnért politikai következmény jár: kizárás a közéletből. Aki az első kérdésre igenel válaszol, de a másodikra nemmel, az a politikailag infantilis. Valamiért képtelen meglátni a különbséget a két politikai rendszer között. Lehet, hogy csak saját múltját védi: akkor is éltek emberek, jók és rosszak, akkor szereztem a diplomámat, születtek a gyerekeim, működtek az élet egyszerű tényei. De elegendő-e ez a szocializmus legitimálásához? A másik érv: részt vettek a rendszerváltásban. De mentesíti-e az illegitim rendszer fenntartóit a felelősség alól? Erkölcsileg semmiképpen sem. Enyhítheti, jelezheti megváltozását, de a következmény alól nem mentesítheti. De kérdéses, hogy az elmúlt 12 évben a posztkommunisták megbánták volna az illegitim rendszerben végzett tevékenységüket. Inkább legitimálni akarják azt, a már említett érvvel. Orbán és D-209 között éppen ez a különbség. A fenti gondolatmenet szempontjából lényegtelen, hogy miniszterelnökként milyen munkát végeztek. Alkalmasak, szimpatikusak-e, korruptak vagy nem. A lényeg, hogy D-209 kiszolgált egy illegitim rendszert, és nem hajlandó vállalni ennek a következményét. Úgy tesz, mintha akkori, és mostani tevékenysége ugyanaz lenne. És aki elfogadja, az elfogadja önfelmentő nézeteit is. Ám akkor a rendszerváltás hazugság. Ha nem történt meg, akkor ránk vár a feladat, hogy végrehajtsuk azt.