A reformról

Ha kormányprogramot írnék, ez az írás lenne a szamárvezetőm a
gazdaságpolitika szabályozásáról szóló fejezethez. Összefoglalva
megkapjuk azt, amit ügyintézés, adózás kapcsán eddig is
tapasztalhatott, nem csak a vállalkozó, hanem bármelyik állampolgár.

Emlékeztetőül a hibalista:

• Vállalaltalapítás: még mindig nehézkes
• Építésügy: ha csak a korrupció melegágya lenne - de átláthatatlan is a szabályozás.
• Adórendszer: sokat és bonyolultan
• Bíróságok: "A magyar bírósági eljárás egyébként körülbelül
  ugyanolyan gyors (de olcsóbb), mint a német, a brit, az osztrák vagy a
  dán." Végre valami eredmény.
• Vállalati finanszírozás: kevés információ, ámde az nehezen térül meg.

Kezdjük az alapoknál: az álam szerepe nem a gondoskodás, hanem a
lehetőségek biztosítása lenne. A jelenlegi rendszerben (magas adók,
nehézkes befektetési lehetőségek, szűkös információ) az állam, illetve a kormányzatot uraló politikai csoportosulás kliensei
járnak jól, akik elérik a támogatásokat és az állami megrendeléseket.
Ne csodálkozzunk, ha a magyar kapitalizmus államfüggő lett.
Paternalizmus, nem csak a szociálpolitikában, hanem a gazdaságban is, a
szocializmust államilag támogatott kapitalizmusra cseréltük. Államunk
jelenlegi működésével nem kedvez a szabadságnak. A szabadság része nem
csak a vélemény és az életmód szabadsága, hanem a tevékenykedésé, a
gazdagodásé, gazdaságé is. Mennyire szabad az az ország, ahol "csak" a saját
boldogulás elé gördítenek akadályokat?
A szabályozás jelenlegi kuszaságára részben magyarázat a velünk élő kádárizmus, a politika eluralkodása és a cikkben is említett értékrend, amiben a vállalkozó még mindig gyanús figura.
A gazdasági (és minden más) szabályozást az elmúlt évek refomnak hívott kapkodása során nem az értékek mentén kijelölt célok követése, majd a következmények gondos mérlegelése, a hatások modellezése, az összefüggések feltárása, azaz a szakszerű jogalkotás vezette, hanem a különféle lobbicsoportok megegyezései, a háttéralkuk rendszere. A demokrácia része, hogy különféle érdekek között kell megtalálni a kompromisszumot, mondhatnánk. Addig nincs is gond, amíg végül valaki dönt, és a részérdekek közül van amit elfogad, van amit elvet, és végül valami egységes elgondolás mentén zajlik a szabályozás. Csak sokszor az összehangolás, de feltételezhetjük, az egyéges koncepció is hiányzott.
A magyar válság megoldásának állami / politikai feladata az lenne, hogy végre valaki kormányozzon (lehetőleg jól). Ahogy a magyar válság nem gazdsági, és nem 2008-ban kezdődött, (hogy pontosan mikor, azt nem próbálnám meghatározni, de hogy az elmúlt húsz évben tartott, az szinte biztos), úgy a megoldást sem lehet csak a gazdaságtól várni. Azt hiszem, hogy amíg meg nem újul az ország lelkében és gondolkodásmódjában, addig nem lesz kilábalás. A gazdasági elmaradás csak következmény. A megoldást nem várhatjuk a önmagában a politikától sem. Viszont a politikusok tehetnek a válság ellen - ha másképp viselkednek, mint az eddigiek. Lehet, hogy csak álmodozás, de a legfontosabb az önkorlátozás lenne.