szerda, szeptember 30, 2009

Az új nemzeti szocializmus

Vona Gábor: Ökoszociális nemzetgazdaság (Rend, Jólét, Ébredés - 35. rész) | barikád.hu - Döntsd el, melyik oldalon állsz!
Senki ne náciveszéllyezzen. A Jobbik nem náci. A nemzet és a szocializmus összekapcsolása pedig a huszadik század jellegzetessége. A jóléti államoktól a szocialista táborig és a Szovjetúnióig láthattuk különböző formáit.
De térjünk is rá az írásra. Micsoda vízió! Összeesküvéselmélettel kombinált apokaliptikus látomás, amiben a "gigantikus tőkekoncentráció" egy "átalakuló trükk segítségével átmenti hatalmát", és az emberi létezés tovább rohan a pusztulás felé. Szinte irodalom, már látjuk is magunk előtt a rettenetes tőkekoncentrációt, ahogy átalakul, hogy továbbra is sötét összeesküvést szőjön a világ megmentéséért fáradozó hazafiak ellen. A fény és a sötétség örök küzdelme a történelem színpadán.
A helyzetértékelés továbbviszi a sötét képet: a felelős az a csúnya nagytőke. Véletlenül sem említi a kisemberben kapzsiságát, felelőtlenségét az erkölcs hiányát. Hiszen mindig más a hibás. Csak elég a rendszert jobbikra változtatni, és beköszönt az egyetemes magyar jólét kora. Csak szavazz jó helyre, és mindenrendben lesz. Továbbra is maradhatsz olyan, mint eddig: rest a jóra. Vona azt üzeni, hogy nem az embernek kell változni, csak a körülményeknek.
De van ám megoldás: az ökoszociális nemzetgazdaság. Ami a gazdaság (elsősorban a csúnya, extraprofit hajhászó multik) korlátozását jelenti, valami meg nem határozott gazdaság az emberért elv mentén. Ami nyilván csak azon múlik, hogy bejelentik. Kapunk is egy egész bekezdést a nagy tervről. Mert "a szavakban bátor, de tettekben gyáva politikának értelme nincs", ugye Fidesz? Bezzeg a csak szavakban létező politikának!
Szóval öko, mert az a gazdasági mohóság tönkretette a környezetet, jól. A globálkapitalizmusig meg összhang volt, jól. Gondolom a sumér városok nem hallottak erről, azért öntözték túl a földjeiket. Az ember mindig is átalakította a környezetét, csak ma egyszerűen többet tudunk a lehetséges következményekről. A leírt öko programot az EU próbálja megvalósítani, pl. a mezőgazdasági támogatásokon keresztül. Feltalálták a melegvizet. A Jobbik politikai fantáziája szociális is. Már miért is ne, olyan jó tapasztalataink vannak a szocializmusról. Mert mindenki dolgozott - de minek, meg 3,6 Ft volt a kenyér, meg el lehetett lopni egy nyaralóra valót a gyárból. Ideális világ. A Szu pedig bámit megvett. Esetleg Irán is ilyen ideális kereskedelmi partner lenne? Esetleg lehetnénk beszállítók az iráni atomprogramba? Már csak az hiányzik, hogy dolgozni mindenki a képességei szerint fog, ám jóléte a szükségleteihez igazodik. Az összeesküvéselmélet természetesen itt is visszaköszön: "A globális kapitalizmus ugyanis olyan ütemben használta fel humán forrását, az embert, hogy annak szellemi-lelki-fizikai regenerálódására sem hagyott módot". Hány ember él a Földön? Miért fenyegeti a túlnépesedés Afrikát? Csak nem azért, mert az a rettenetes globális kapitalizmus ezt lehetővé teszi?
És végül nemzeti is, mert a nemzet nem csak történelmi, hanem gazdasági egység is. A legnagyobb ellenség itt is a multinacionális tőke. Annál többet, mint amit egyébként minden állam tesz persze itt sem tudunk meg. Esetleg annyit, hogy a hatalmas magyar nyersanyagkészleteket meg bizonyos stratégiai ágazatokat nemzeti kézben kell tartani. Mintha ez garancia lenne a hatékony működésre.
Amit a Jobbik elnöke alternatívaként előad, az egy rosszabb viccnek elmegy, esetleg egy vidéki pártgyűlésen biztos megtapsolnák. Hiszen benne van minden, amire a nép vevő: az ellenség megnevezése, a változás ígérete, a bátorítás.
De hiányzik belőle minden, ami egy vitaképes politikát jellemezne: az elemzés, a tényszerűségre törekvés a lehetőségek és célok mérlegelése. A Jobbiknak nincs programja. Az ellenséget meg tudja nevezni, de kiút felvázolásában harmatgyenge. Az itt javasolt megoldások vagy már most is működnek, vagy próbáltuk, és látjuk mennyire eredményes, vagy soha nem is volt realitásuk.


csütörtök, szeptember 24, 2009

A reformról

Ha kormányprogramot írnék, ez az írás lenne a szamárvezetőm a
gazdaságpolitika szabályozásáról szóló fejezethez. Összefoglalva
megkapjuk azt, amit ügyintézés, adózás kapcsán eddig is
tapasztalhatott, nem csak a vállalkozó, hanem bármelyik állampolgár.

Emlékeztetőül a hibalista:

  • Vállalaltalapítás: még mindig nehézkes
  • Építésügy: ha csak a korrupció melegágya lenne - de átláthatatlan is a szabályozás.
  • Adórendszer: sokat és bonyolultan
  • Bíróságok: "A magyar bírósági eljárás egyébként körülbelül
    ugyanolyan gyors (de olcsóbb), mint a német, a brit, az osztrák vagy a
    dán." Végre valami eredmény.
  • Vállalati finanszírozás: kevés információ, ámde az nehezen térül meg.

Kezdjük az alapoknál: az álam szerepe nem a gondoskodás, hanem a
lehetőségek biztosítása lenne. A jelenlegi rendszerben (magas adók,
nehézkes befektetési lehetőségek, szűkös információ) az állam, illetve a kormányzatot uraló politikai csoportosulás kliensei
járnak jól, akik elérik a támogatásokat és az állami megrendeléseket.
Ne csodálkozzunk, ha a magyar kapitalizmus államfüggő lett.
Paternalizmus, nem csak a szociálpolitikában, hanem a gazdaságban is, a
szocializmust államilag támogatott kapitalizmusra cseréltük. Államunk
jelenlegi működésével nem kedvez a szabadságnak. A szabadság része nem
csak a vélemény és az életmód szabadsága, hanem a tevékenykedésé, a
gazdagodásé, gazdaságé is. Mennyire szabad az az ország, ahol "csak" a saját
boldogulás elé gördítenek akadályokat?
A szabályozás jelenlegi kuszaságára részben magyarázat a velünk élő kádárizmus, a politika eluralkodása és a cikkben is említett értékrend, amiben a vállalkozó még mindig gyanús figura.
A gazdasági (és minden más) szabályozást az elmúlt évek refomnak hívott kapkodása során nem az értékek mentén kijelölt célok követése, majd a következmények gondos mérlegelése, a hatások modellezése, az összefüggések feltárása, azaz a szakszerű jogalkotás vezette, hanem a különféle lobbicsoportok megegyezései, a háttéralkuk rendszere. A demokrácia része, hogy különféle érdekek között kell megtalálni a kompromisszumot, mondhatnánk. Addig nincs is gond, amíg végül valaki dönt, és a részérdekek közül van amit elfogad, van amit elvet, és végül valami egységes elgondolás mentén zajlik a szabályozás. Csak sokszor az összehangolás, de feltételezhetjük, az egyéges koncepció is hiányzott.
A magyar válság megoldásának állami / politikai feladata az lenne, hogy végre valaki kormányozzon (lehetőleg jól). Ahogy a magyar válság nem gazdsági, és nem 2008-ban kezdődött, (hogy pontosan mikor, azt nem próbálnám meghatározni, de hogy az elmúlt húsz évben tartott, az szinte biztos), úgy a megoldást sem lehet csak a gazdaságtól várni. Azt hiszem, hogy amíg meg nem újul az ország lelkében és gondolkodásmódjában, addig nem lesz kilábalás. A gazdasági elmaradás csak következmény. A megoldást nem várhatjuk a önmagában a politikától sem. Viszont a politikusok tehetnek a válság ellen - ha másképp viselkednek, mint az eddigiek. Lehet, hogy csak álmodozás, de a legfontosabb az önkorlátozás lenne.

kedd, szeptember 22, 2009

A küldő üzenete:
mengelica megvilágosodott :-((

Horváth Ágnes: Nem a rendszer rossz, hanem a pénz kevés
2009. szeptember 21. 06:15, hétfő - Krasznai Éva


Hosszú idő után megszólalt az egykori egészségügyi miniszter. 100 forintból 60 elmegy a bérekre, 40 például a kötszerre és az ellátás egyéb eszközeire, illetve közüzemi számlákra. Az összforrás azonban 15%-kal csökkent, ez sok - mondta az ATV-ben Horváth Ágnes.

A volt miniszter, jelenleg a Health Capital vezető tanácsadója a finanszírozási gondokról azt mondta: többet fizetett ki a TB kassza, mint amennyit időarányosan kellett volna, az intézmények számítottak arra, hogy lesz plusz forrás, de nem lett.

Horváth Ágnes szerint a fő gond nem a finanszírozási rendszerrel van, hanem azzal, hogy kevés a pénz. Vagy több pénz kell, vagy az intézményeknek kevesebb TB által finanszírozott ellátást kellene adniuk - tette hozzá a szakértő.

Nekem meg lenne egy szerény javaslatom. Szeretnék olyan egészségügyet, ami a TB-t fizetőket szolgálja ki (+gyerekek) először. Mármint bárkit, aki a jövedelméből (nyugdíj, segély, akármi) TB-t fizet. Aki meg nem fizet, az kap valamit a maradékból.


A társadalmi igazságosság monnyon le. Szolidáris meg ne az állam legyen helyettem.