A szekularizáció ellen
Hírszerző - Publicisztika - Utóvédharcok az ideológiában
A vallási hatalom jelentősége, legalábbis a kereszténységben nem annak közjogi formája, hanem (a társadalom szempontjából) elsősorban az erkölcsi rend képviselete. A szerencsés történelmi fejlődésnak, vagy az Úr lelkének működése miatt a kereszténységnél a vallási és a világi hatalom elválasztása eleve adott volt, és ez a gondolat szerencsére végigkísérte az elmúlt 1500 évet, még ha sokszor harcban nyilvánult is meg.
a vallási és a világi hatalom szétválása és harca szerintem meglehetősen fontos az európai politikai gondolkodás alakulása szemontjából, mert maga volt az élő példa a hatalmak korlátozásának és elválasztásának manapság is fontos elvére.
A szekularizáció ilyen szempontból egyszerűen visszalépés, hiszen nem csak az Egyház világi hatalmát (ami néhány száz éve sem volt igazán komoly) korlátozná, hanem az egyház erkölcs őrző szerepére pályázik - és gyakorlatilag ismét egyesíteni próbálja az állami és az erkölcsi hatalmat.
A szekularizáció hívei nem a vallást támadják úgy általában, hanem saját vallásukat szeretnék a rivális vallás, a kereszténység helyére állítani, azért, hogy ők, az állami hatalomal és pénzzel kitömött értelmiségiek mondhassák meg mi a jó és a rossz.
Bigott katolikusként nem a püspökök törvényhozói hatalma mellet érvelek - amit ma már a kánonjog is erősen korlátoz. De ha komolyan vesszük az állam és az egyház szétválasztását, akkor a felvilágosítók is ugyanúgy leválasztandók.
Természetesen semleges állam, bármennyire is szeretnék, nem létezik, mert ún. semleges (természettudományos) döntés végső soron nem hozható emberi ügyekben. Ahol állást kell foglalni jó és rossz kérdésében, ott nincs semlegesség. Így az egyházi befolyást csökkenteni szándékozók nem egy semleges, hanem egy azzal versengő gondolatot tudnak csak a kereszténység helyébe állítani. De hadd ragaszkodjunk szabadságunkhoz, és ne fogadhassuk el feltétel nélkül azt, aminek igazságáról nem vagyunk meggyőződve - ha már nekik is szabad ugyanezt.
A vallási hatalom jelentősége, legalábbis a kereszténységben nem annak közjogi formája, hanem (a társadalom szempontjából) elsősorban az erkölcsi rend képviselete. A szerencsés történelmi fejlődésnak, vagy az Úr lelkének működése miatt a kereszténységnél a vallási és a világi hatalom elválasztása eleve adott volt, és ez a gondolat szerencsére végigkísérte az elmúlt 1500 évet, még ha sokszor harcban nyilvánult is meg.
a vallási és a világi hatalom szétválása és harca szerintem meglehetősen fontos az európai politikai gondolkodás alakulása szemontjából, mert maga volt az élő példa a hatalmak korlátozásának és elválasztásának manapság is fontos elvére.
A szekularizáció ilyen szempontból egyszerűen visszalépés, hiszen nem csak az Egyház világi hatalmát (ami néhány száz éve sem volt igazán komoly) korlátozná, hanem az egyház erkölcs őrző szerepére pályázik - és gyakorlatilag ismét egyesíteni próbálja az állami és az erkölcsi hatalmat.
A szekularizáció hívei nem a vallást támadják úgy általában, hanem saját vallásukat szeretnék a rivális vallás, a kereszténység helyére állítani, azért, hogy ők, az állami hatalomal és pénzzel kitömött értelmiségiek mondhassák meg mi a jó és a rossz.
Bigott katolikusként nem a püspökök törvényhozói hatalma mellet érvelek - amit ma már a kánonjog is erősen korlátoz. De ha komolyan vesszük az állam és az egyház szétválasztását, akkor a felvilágosítók is ugyanúgy leválasztandók.
Természetesen semleges állam, bármennyire is szeretnék, nem létezik, mert ún. semleges (természettudományos) döntés végső soron nem hozható emberi ügyekben. Ahol állást kell foglalni jó és rossz kérdésében, ott nincs semlegesség. Így az egyházi befolyást csökkenteni szándékozók nem egy semleges, hanem egy azzal versengő gondolatot tudnak csak a kereszténység helyébe állítani. De hadd ragaszkodjunk szabadságunkhoz, és ne fogadhassuk el feltétel nélkül azt, aminek igazságáról nem vagyunk meggyőződve - ha már nekik is szabad ugyanezt.
|