Hozzászólás a posztkommunizmus vitához
Against All Modernity: Magyar Konzervatív Nyiffnyaff: A Posztkommunizmus Ellen
A kommunizmus baloldali, a baloldaliság szokásos hibáival (elméleti elképzelés ráerőltetése a valóságra, erkölcsi relativizálás, erőszakos, stb.) - de most nem ezen van a hangsúly.
A kommunizmus és öröksége Magyarországon
Akarjuk, nem akarjuk, velünk él, bizonyos tekintetben részei vagyunk. Nem tudjuk újraírni a valóságot magunk körül, a valóság adottság. Adottak a politikai szereplők is, ennek minden hátrányával együtt, és nem fogok arról írni, hogy ki kelene ütni az MSZP-t alaposan, és megcsinálni egy baloldali pártot. Ez ugyanolyan forradalmi elképzelés lenne, mint amit egyébként nem kedvelek. De ez a helyzet a politikusok problémája. A billentyűzet mögül könnyebben lehetek egyértelmű és kemény. A klerikális reakciós gondolkodást pajzsul használva: elítélni a bűnt, de megbocsátani a bűnösnek, és nem mentesíteni feltétlenül a következmények alól (Jn 8,11).
Kezdjük onnan, hogy Magyarországon kommunistának lennei, erkölcsi rossz. A kommunizmust idegen megszállók kényszerítették az országra, a hatalom eredete teljesen illegitim (gondolom egyértelmű, hogy sem a szovjet tankok, sem a kékcédulás választások nem lehetnek forrásai törvényes és jó hatalomnak). Ahogy Kádár hatalomra került, az a hazaárulás tipikus esete, ilyenért a megérdemelet jutalom a kötél lenne. A kommunista hatalom eredete törvénytelen és erőszakos, a hatalom gyakorlása tehát zsarnoki. Ebből következik, hogy aki a zsarnok mellé áll, az rossz oldalra állt, a törvénytelenség mellé, és részese a zsarnok bűnének. Nem ugyanolyan mértékben, de ez részletkérdés. Hogy sarkosan fogalmazzak: minden MSZMP tag elítélhető, mert tudatosan a jól felismerhető rossz mellé állt.
A rendszerváltást sokan sokféleképpen értelmezik: gazdasági szükségszerűség, kiegyezés. Ez az érvelés számomra nem elfogadható, mert valójában nem tesz különbséget jó és rossz között. A jelenlegi kormányzat "szocializmus kritikája" ezért számomra hamiskás, hiszen nem a lényeges kérdésekről beszél (mondjuk a politika erkölcsi vonatkozásait el sem ismeri), csak elég demagóg módon bizonyos tulajdoni, finanszírozási kérdésekről. Ezekről is balos módon, de aki akar utánanézhet: ezek forradalmárok, csak a zászlón most kapitalizmus van.
De a rendszerváltás erkölcsi fordulópont is: a választások után megalakuló új kormánnyal helyreállt a törvényes rend az országban, végetért a bármilyen puha és engedékeny, de akkor is zsarnokság kora. Sajnálatosan az új rendszer születési hibával jött a világra: nem történt meg a felelősség megállapítása. Csak azt halljuk, hogy az MSZP végül is rendszerváltó párt, arról szeretnek hallgatni, hogy ők az zsarnokság szervezett örökösei, és a zsarnokságban szerzett különféle előnyökkel most is élnek.
Így viszont én is kommancsozni fogok.
Végül
Más az elmélet és a gyakorlat. Bizonyos dolgokban együtt kell működni, és azt csak a különféle társadalommérnökök képzelik, hogy majd jól megmondják milyen legyen a szalonképes jobb vagy baloldal. De ez nem írja felül az igazságot. A kommunizmus elítélése alapkövetelmény. (Ha ez megvan, rátérhetünk a részletekre.) Nem mondom, hogy tárgyalási alap, bár ha abban a helyzetben lennék, megtenném. Ismerjék el a zsarnokság minden rendű és rangú támogatói, hogy hibáztak, rossz oldalra álltak. Akkor lehet valójában új közös alapról beszélni. Addig kényszerű, kibeszéletlen és alapjaiban romlott marad minden együttműködés.
A kommunizmus és öröksége Magyarországon
Akarjuk, nem akarjuk, velünk él, bizonyos tekintetben részei vagyunk. Nem tudjuk újraírni a valóságot magunk körül, a valóság adottság. Adottak a politikai szereplők is, ennek minden hátrányával együtt, és nem fogok arról írni, hogy ki kelene ütni az MSZP-t alaposan, és megcsinálni egy baloldali pártot. Ez ugyanolyan forradalmi elképzelés lenne, mint amit egyébként nem kedvelek. De ez a helyzet a politikusok problémája. A billentyűzet mögül könnyebben lehetek egyértelmű és kemény. A klerikális reakciós gondolkodást pajzsul használva: elítélni a bűnt, de megbocsátani a bűnösnek, és nem mentesíteni feltétlenül a következmények alól (Jn 8,11).
Kezdjük onnan, hogy Magyarországon kommunistának lennei, erkölcsi rossz. A kommunizmust idegen megszállók kényszerítették az országra, a hatalom eredete teljesen illegitim (gondolom egyértelmű, hogy sem a szovjet tankok, sem a kékcédulás választások nem lehetnek forrásai törvényes és jó hatalomnak). Ahogy Kádár hatalomra került, az a hazaárulás tipikus esete, ilyenért a megérdemelet jutalom a kötél lenne. A kommunista hatalom eredete törvénytelen és erőszakos, a hatalom gyakorlása tehát zsarnoki. Ebből következik, hogy aki a zsarnok mellé áll, az rossz oldalra állt, a törvénytelenség mellé, és részese a zsarnok bűnének. Nem ugyanolyan mértékben, de ez részletkérdés. Hogy sarkosan fogalmazzak: minden MSZMP tag elítélhető, mert tudatosan a jól felismerhető rossz mellé állt.
A rendszerváltást sokan sokféleképpen értelmezik: gazdasági szükségszerűség, kiegyezés. Ez az érvelés számomra nem elfogadható, mert valójában nem tesz különbséget jó és rossz között. A jelenlegi kormányzat "szocializmus kritikája" ezért számomra hamiskás, hiszen nem a lényeges kérdésekről beszél (mondjuk a politika erkölcsi vonatkozásait el sem ismeri), csak elég demagóg módon bizonyos tulajdoni, finanszírozási kérdésekről. Ezekről is balos módon, de aki akar utánanézhet: ezek forradalmárok, csak a zászlón most kapitalizmus van.
De a rendszerváltás erkölcsi fordulópont is: a választások után megalakuló új kormánnyal helyreállt a törvényes rend az országban, végetért a bármilyen puha és engedékeny, de akkor is zsarnokság kora. Sajnálatosan az új rendszer születési hibával jött a világra: nem történt meg a felelősség megállapítása. Csak azt halljuk, hogy az MSZP végül is rendszerváltó párt, arról szeretnek hallgatni, hogy ők az zsarnokság szervezett örökösei, és a zsarnokságban szerzett különféle előnyökkel most is élnek.
Így viszont én is kommancsozni fogok.
Végül
Más az elmélet és a gyakorlat. Bizonyos dolgokban együtt kell működni, és azt csak a különféle társadalommérnökök képzelik, hogy majd jól megmondják milyen legyen a szalonképes jobb vagy baloldal. De ez nem írja felül az igazságot. A kommunizmus elítélése alapkövetelmény. (Ha ez megvan, rátérhetünk a részletekre.) Nem mondom, hogy tárgyalási alap, bár ha abban a helyzetben lennék, megtenném. Ismerjék el a zsarnokság minden rendű és rangú támogatói, hogy hibáztak, rossz oldalra álltak. Akkor lehet valójában új közös alapról beszélni. Addig kényszerű, kibeszéletlen és alapjaiban romlott marad minden együttműködés.
|