HírszerzőMég egy kicsit az iszlámról / iszlamizmusról.
Érdekesen alakul a helyzet Törökországban. Ki lesz a nyerő? A világi államnak elkötelezett, ám ezért akár a demokratikus eljárásokat is félresöprő hadsereg, vagy a demokratikus, ám iszlámista szimpatizáns miniszterelnök? Az EU nem tudja, melyik ujját harapja meg. minél előbb, reméljük többségbe kerül a "se sária se puccs".
Aztán: ahogy a második link alapján olvasható, egy iszlám állam nem valami jó hely (egy angliai muzulmán, egykori iszlámista tapasztalatai szzerint).
A vallási politizálással mindig az erőszakos üdvözítés a gond (Ezt látni Savonarolától Leninig). Nem csak, mert fegyverrel meggyőzni a lelket nem lehet, hanem azért, mert a vallási érvelés a politikában túl merev. Az emberre vonatkozó elvárások alkalmazása elég nehéz az egyes ember esetében is (kérdezzetek meg erről egy lelkészt), és a társadalom ennél sokkal bonyolultabb szerkezet. A betűhöz bután ragaszkodó vallási kormányzás megmerevíti a társadalmat, és gúzsba köti az embert. Ebből az nem következik, hogy a vallás és a politika kapcsolatát meg kell szüntetni. Ezt nem is lehet, mert az a döntések alapját szüntetné meg. Természettudományos alapon nem lehet jóról és rosszról beszélni.
az európai államoknak is ezt az álláspontot kellene követni az iszlámmal kapcsolatban: addig mehet el, ameddig nem akarják másokra kényszeríteni.
(
Kilátás a karosszékből)
(
How a British jihadi saw the light)
Powered by ScribeFire.