Ateista & konzervatív?

De létezhet-e konzervativizmus Isten nélkül? Van-e ateista konzervativizmus?

A kérdés sem konzervatív. Egyébként, miért ne? Gondolom John Kekest nem kell bemutatni. Ha van a konzervativizmusnak lényege, akkor annak része, hogy a hit nem elsősorban politikai kérdés. A politika közös ügyeink megoldásáról szól, nem az üdvösségről. (Mármint a konzik szerint.) Sőt, mint bibliofasiszta ("Pedig a fasiszták könyv szerint gyűlölik a kisebbségeket, köztük a homoszexuálisokat, mert a Biblia így meg úgy") még azt is gondolom, hogy nincs egyszerű megfeletetés a hitem és a politikai nézeteim között (mi több: ne a párt neve legyen keresztény, hanem a politikusa élete). A hit elsősorban a személyes élet vezérfonala - nem teljesen magánügy, de ez messzire vezetne. Ha kersztény vagyok, akkor bloggerként, munkásként, politikusként is az kell, hogy legyek, de ez messze nem jelenti, hogy a Bibliában minden helyzetre van válasz. Arról, hogy milyen legyen az istenfélő király (politikus), arról szólnak a törvény és a próféták. De arról, hogy milyen legyen az adórendszer most és itt, nem. (Ide most egy Metternichtől származó hasonlat kellene, a lőréshez állított illetve a forgatható ágyúról.) Arról sem, hogy házasodhassanak-e (államilag) a homoszexuálisok, sőt, hogy az állam szabályozza-e egyáltalán a házasságot.

A konzik és a keresztények nézetei között vannak hasonlóságok: talán a legfontosabb, hogy az ember tökéletlen. És nem is hagynak rá mindnet. Intézmények, közösségek, hagyomány - az állami szabályozás helyett.

És egy megjegyzés a magyarországi viszonyokról: jelenleg sem a Fidesz, sem a KDNP, sem az MDF nem üti meg a mércét, hogy konzervatívnak vagy kereszténynek nevezzük.