Új év, régi nóta

Még az év elején elkezdtem, de aztán abbamaradt. Nyilván megint fontosabb dolgom volt.

Hiszen mi érdekeset produkál a magyar politikai élet? A permanens kampány az előző hét óta hivatalos, mert a köztársaság elnöke bejelntette, hogy április 9-én lesz a választások első fordulója. Ettől persze semmi sem változott.

Az álkonzervatív MinDenkit püFölünk pártmaradvány elnöke megint butaságot beszélt, amikor feltételezte, hogy ViktorViktor előre tudta a választások időpontját; a liberálisok kampánya bátor, és antiklerikális lesz, mert haladárék eltájolták az évet és a helyet, azt hivén, hogy éppen a reneszánsz Rómában vannak, de minimum kicsivel II. József előtt.

A két nagy, meg egymásnak esik, a kormány úgy tesz, mintha még mindig Orbán ellenzéke lenne (identitásuk alapjaiba épült az Orbán fóbia?), mellesleg ún. pozitív kampány címén belenyomja arcunkba a féligazságait, miközben kormányzati teljesítménye kimerült a kommunikációban. A Fidesz meg rákontráz: adócsökkentés, 14. havi nyugdíj és euró 2010-ben, mindez így együtt, az égbeszökő államháztartási hiány mellett. Egyetlen reményem az, ha nem gondolják komolyan, és csak a választásokat szeretnék megnyerni, hogy a komolyan vehető programjukat végrehajtsák. Azaz: hazudnak, mert ezt akarja hallani a drágalátos szavazó, aki az orránál nem lát tovább.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó. A politizálás értékek közti, racionális vitán alapuló művészet, és a felséges népnek is van beleszólása, mert felvilágosult, és képes belátni és dönteni. Máshol. Sehol. A demokrácia a demagógok uralma, mondta valami régi görög. Meg kicsit később: panem et circenses. Nesze neked haladás.