kedd, június 14, 2005

Demokrácia

A demokrácia témája ma, az elszabadult demokrácia korában kifogyhatatlan.
Olvastam egy érdekes írást a Chroniles magazine online kiadásában.
Politikai szabadság és a klasszikusok. Egy szokásos, kissé sznobnak tűnő gondolattal kezd: aki nem foglalkozott az antikvitással, az barbár. Szvsz az, hogy barbár korban élünk, nem meglepő, azt is mondhatnám, toposz. Még csak nem is új.
Az alap szokatlan: a szabadság alapja nem a többségi szavazás, hanem a törvény és a hagyomány (és mindezt megtámogatva Arisztotelésszel, Xenophónnal). Hosszan elemzi (vagy csak én látom úgy, kissé az órára való teintettel, és mert közben a feleségem is hiányolt) az amerikai és az athéni demokráciát. Ezek, modern értelemben nem is demokratikusak, sőt, az ókori Athén még csak nem is úgy állam, ahogy mi értjük.
Végül is több a kérdés, mint a válasz. Tényleg demokrácia van, avagy demagógok uralkodnak, mögöttük láthatatlan "szakértőkkel", akik megmondják miben higgyünk? Mit ér a többségi szavazás?
És kicsit más.
Az EU-ban szokássá vált, hogy ha valamit népszavazásra bocsátanak, ám az eredmény nem tetszik a politikai elitnek, akkor addig szavaztatják újra a népet, amíg a megfelelő eredmény nem lesz. Akkor ez most demokrácia, a nép uralma, akaratának érvényesülése, vagy zsarnokság, amihez aszisztálunk? Arisztotelész szerint a teljes demokrácia zsarnoksághoz vezet. Vagy már a le nem írt gondolat is eretnek?