Kéretlen kommentár

Néhány elejtett megjegyzés kommentárja: Érdemes egyébként az MSZMP Központi Bizottságának ugyancsak 1989-ben tartott üléseinek jegyzőkönyveit áttanulmányozni. Mit mondott az emlékezetes Pozsgay-nyilatkozat után, február 11-én az a Katona Béla, aki a Magyar Szocialista Pártnak jelen pillanatban is parlamenti frakcióvezető-helyettese. "Az az érzésem, és nem akarok most itt részletekbe belemenni, hogy ezt a népfelkelést már nem tudjuk kitörölni a nép szótárából. Ez mindenképpen benne fog maradni, de nagyon jó lenne, ha határt szabnánk, megmondanánk, hogy tovább nem megyünk, hiszen alighogy ez a népfelkelés szó elhangzott, a következő héten már különböző ellenzéki csoportok gyűlésein ez úgy aposztrofálódott, hogy jó-jó ez egy első lépés, hogy a népfelkelést elismeri a párt, de ez nem népfelkelés, hanem forradalom meg szabadságharc volt. Nekünk ebben viszont valóban nagyon keményen le kellene tenni a határt, hogy eddig és ne tovább! Ezt letehetjük esetleg majd a párttagságban lefolytatott viták után, de mindenképpen meg kell húzni keményen a határvonalat, hogy ne megint lépésről lépésre kezdjünk hátrálni." Ezek súlyos mondatok. Azt jelentik, hogy 1989-ben, miután Pozsgay hivatalosan is népfelkelésnek ismerte el 1956-ot, egy másik kommunista javaslatot tett a visszatáncolásra. A mai magyar demokrácia „mitológiájában” 56 lényeges elem. A nemzeti szuverenitás és a demokrácia fellobbanása a kommunista börtön sötétjében. Ennek megítélése nem képezheti vita tárgyát. Aki 1989-ben ilyen nyilatkozatot tett, az továbbra is ellenforradalomnak tartja a forradalmat, és semmi jelét nem mutatja a változásnak. Tehát: nincs helye a közéletben. Az időpontnak nagy jelentősége van, mivel ezek a szavak az után hangzottak el, hogy egy párttársa már egészen mást mondott. Ha a véleménye azóta megváltozott, csak örülünk neki. Ennek ellenére fogadja el, hogy akkori kijelentéseinek súlya van. A pártállamot, a kádári hazaárulást képviselték a szabadsággal szemben. Ilyen ember ne politzáljon. De ismerjük a párt prominensének, Horn Gyulának a véleményét is 1956-ról. Ő ugyanezen a KB-ülésen szólalt fel, ezeket mondva: "Ami a lényeg. Énszerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ez a lényeg. És ezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést, és így tovább." Az előbbiek fényében még inkább szembeötlő, amit Horn mondott. Úgy hangzik, mintha a német megadás előtt Göebbels még egyszer felhívná az SS tagjainak figyelmét arra, hogy véletlenül se gondolják úgy, hogy a zsidók és mások ellen elkövetett kegyetlenségek bűnök lettek volna. Aki fegyvert fogott 1956-ban a forradalom ellen, az hazaáruló. A helye börtönben lenne, nem a közéletben. (Megjegyzés Hornról: 1990 előtt az 56-os szerepléséről még úgy nyilatkozott, hogy, mint a Szu.-ban végzett megbízható elvtársat keresték, meg, hogy nem akar-e karhatalmista lenni. Ennek természetesen nem tudott ellenállni, és belépett pufajkásnak. Működéséért később ki is tüntették, valami Munkás-paraszt hatalomért éremmel. Ez a forradalom leverésében buzgón segédkezőknek járt. [Ha persze nem feltételezi valaki, hogy Horn már ott is a demokráciát védte, és csak azért adták neki a kitüntetést, hogy a hozzám hasonló fasiszták cikizzék szegényt a rendszerváltozás után]) Az a minimum, hogy az egykori karhatalmista belássa, hogy rossz ügyet szolgált, és sűrű bocsánatkérések közepette vonuljon vissza a közéletből. Ennek már 1989-ben is ideje lett volna. Persze megváltoztathatja a véleményét. De vonja la a konzekvenciákat és ne akarjon közszereplő lenni.