Kezdetek

Az elmúlt időszak eseményei és folyamatai arra ösztökéltek, hogy végre leírjam a politikáról és a politizálásról alkotott felfogásomat. Az egész a rendszerváltással kezdődött. A mai közélet úgynevezett „megosztottság” állapotában leledzik. Ennek a szoclib oldalról eredő (elítélő) jelzőnek az okozói állítólag azok a csúnya jobboldaliak. Mi az oka a megosztottságnak? Az, hogy sokan gondoljuk úgy, hogy a rendszerváltást le kell zárni. Állítólag forradalmi átalakulás zajlott le, de ennek következményei nélkül. A régi elit hatalmát nem sikerült megtörni, és egy vele legalább versengő új elitet létrehozni. Ehelyett, a posztkommunista (a diktatúrát kiszolgáló) csoportok hatalma, befolyása változatlan maradt, a rendszerváltás egyik ereje, az ún. demokratikus ellenzék kiegyezett a posztkommunista elittel, és sikeresen felosztották maguk között az országot. A demokratikus ellenzék (és kapcsolt részei) kapták a tájékoztatást, ők adták az ideológiát, a posztkommunista elit pedig a gazdasági – politikai hatalmat. Eme régi – új elit érthetően meg akarja akadályozni, hogy egy vele versengő másik hatalmi központ jöjjön létre a jobboldalon. A mai magyar jobboldal egyetlen célja az lehet, ha erőit egy saját elit létrehozására fordítja, az ehhez szükséges összes dologgal együtt. (saját, versenyképes média, vállalkozói kör, intézmények, egyesületek) Miért problémás a „megosztottság” felszámolása? Kizárólag akkor van értelme, ha létre lehet hozni egy új, a kommunista diktatúra határozott elutasítására (is) alapuló új nemzeti konszenzust. De a diktatúrával való leszámolás azt jelenti, hogy annak magas rangú vezetői nem vállalnak szerepet a közéletben. Ennek feltétele, olyan liberális és szociáldemokrata pártok, amelyek sem személyileg, sem intézményileg nem kötődnek a diktatúrához (Az MSZP, vagy hívják magukat bárhogy, alapító nyilatkozata szerint az MSZMP jogutódja, és így Rákosi örököse; a mai MSZP vezetői közül sokan a diktatúrában is magasan voltak)