szerda, augusztus 06, 2008

Egy gondolat

Népszabadság Online: Eszmélet
A cél­ke­reszt­ben nem a kom­mu­niz­mus áll, ha­ nem “a kom­csi vir­csaft”, az­az a de­mok­ra­ti­kus egal­i­ta­riz­mus, a kul­tu­rá­lis-élet­mód­be­li sza­bad­ság, az igaz­sá­gos­ság utá­ni vágy, a hu­ma­niz­mus.
Méltatlanul mellőzött godolatba szándékozok belerúgni jól.
A szabadság teljesen eltérő értelmezése. Szinte ellentétes fogalmunk van a szabadságól az idézett cikk szerzőivel.
Konzervatív szempontból a szabadság megkerülhetetlenül politikai kérdés, és csak másodsorban kultúrális-életmódbeli. A politikai szabadság része a döntés lehetősége és az ezért vállalt felelősség, egyéni és közösségi szinten is. Az életmódbeli szabadságnak viszont korlátokat szab a hagyomány, az adott kor társadalma és erkölcse. Elsősorban azzal, hogy nem magunk találjuk ki. (Azt adtam tovább, amit magam is hallottam, meg az a bizonyos i betű.) A szabadság nem azt jelenti, hogy úgy élek, ahogy akarok, avgy oda tűzöm le a kerítést, ahova gondolom. A szabadság csak lehetőség, amit ki kell tölteni a jóval, amit viszont nem az egyes ember talál ki magának.
Az életmód szabadsága nem jelent politikai szabadságot. Sőt: a kaotikus fegyház és a fejetlen lábság (Molnár Attila Károly) hasonlata éppen azt jelzi, hogy a magánéleti szabadság megvalósulhat politikai szabadság nélkül is. A magánéletben azt csinálsz amit akarsz, akár még konzervatív katolikus is lehetsz, de ennek semmilyen következménye nem lehet a közéleti szereplésben - lásd az EU biztosi posztok betöltését: egykori kommunista lehetsz, katolikus nem.