hétfő, augusztus 16, 2004

Eörsi I. - balra el

"Bel- és külpolitikai fenntartásai ellenére korábban azért nem lépett ki a pártból, mert, mint írja, a magyarországi jobboldal legtöbb vezetőjének és firkászának erkölcsi silányságának megvetése mellett úgy érezte, szüksége van arra, hogy szervezett keretek között lépjen fel ellenük." (gondola)
Eddig az idézet.

Az erkölcsi nagyság, ajróperség csodája. Csakúgy, mint az igazmondó igazságügyminiszter.
Oly félelmetesek vagyunk, hogy mindenkire szükség van, hogy megmeneküljön a libsi demokrácia. Leginkább anti KGB-s szuperhősökre, KISZ ficsúrokra, hajlékony külügyetlenekre, stb. A megyőződés csodája, és nem az ilyen-olyan fóbia tartja a brancsban az írót, hanem a magasztos megyőződés, a szent világszabadság, vagy valami hasonló.
Oly szép látványt nyújt ilyenkor politikai ellenfél megyőződése. Látni a logikus ívet, ami összeköti a nézetrendszer egyes elemeit, a szélsőséges Orbán-fóbia és a mindenki náci aki nem ért velem egyet között. Képzeljétek magatok elé: mint egy modern beton és üvegpalota, ahol az üveg, az acél és a beton kényes egyensúlya tart egy égbenyúló tornyot!
Mindenki hunyja be a szemét, és képzelje el.
Rövid meditatív szünet után, döbbenten térek vissza a valóságba: üvegtorony sehol. Az égbe törő ívek helyett egy züllött csavargó szemétkupacát láttam, amit csak az ipari hulladék nyúlós formái tartanak össze.
Röviden ennyit egy meggyőződésről. De ha valaki ezentúl számonkéri rajtam a joboldal "gyűlölködését", "eszmei zűrzavarát" vagy hasonlót, majd megemlítem neki az egykor szebb napokat látott író felejthetetlen sorait.