Kampányközi gondolatmorzsa 3

Ismét jó formában a tájékoztatás. Balszerencsémre a Napló c. álhírháttért láttam. És mi a téma, hát a kampány. Meg a plakátarcok. Miért olyan nehéz felfogni, mondjuk újságíróknak, akik oly nagyon felvilágosodottak, hogy Kovács Pisti, Depis Nyugdíjas, Aggódó Családanya vagy Reménytelen Munkanélküli személy szerint nem érdekes. Érdekes lehet az üzenet, a stílus, de a szereplő? Mert ezeken az embereken keresztül is lehetne ütni egyet a másik párton? Mert hazudnak, aki azt állítják, hogy az értelmes vitát szeretnék, pedig dehogy, csak beugranak a lövészárokba, aztán menhet a harci gáz? És a másik, az Ein Führer... Nem éppen okos reagálás, de felkacag bennem a gonosz konzervatív, hogy nesztek kommancsok, kellett állandóan fasisztázni! Most visszakaptátok!
És közben jön a víz (ahogy már évek óta), romlik az állam, kapjuk a hitelminősítőktől a pofonokat...

Gondolatmorzsa kampány közben 2

A kampány már szinte vicces. Senki nem hisz semmit, az ún. "komoly szakértők" azt remélik, hogy a politikusok hazudnak, viszont nem bánják, ha nem tartják be az ígéreteiket. Akkor most kinek is szól ez az egész? Nagy népi játék, arról, hogy kedves választó, most jól hülyének nézünk, de ezt te is és mi is tudjuk; de ennek ellenére szavazz ránk. Mert miért is?
És megjelent az internet is a kampányban újra, a miniszterelnöki kváziblog után: a Fidesz-hack. Ez is olyan jó magyar módra: valami balfék "behatol", gondolkodás nélkül, letölt némi meglehetősen érdektelen kampányanyagot, mire a másik fél feltörésről kezd óbégatni.
Kiknek a kezébe kerülhet az ország?

Kampány helyett olvassátok Scruton legújabb magyarul megjelent könyvét: A nemzetek szükségességéről. Két tanulmány, köztük a West & the Rest.

És ezt is, a valóság véleményezőitől: a feminizmus ügyében.

Értetlenkedés

Miért képviselnek a pártok túlságosan is szocialista államot? Hiszen mind a Fidesz, mind az MSZP olyan kampányt folytat, ami szerint ők ezt vagy azt adtak, vagy nem, vagy adhattatk volna még többet. Ott van pl. a 13. havi nyugdíj: állítólag azért jó, mert a nyugdíjasoknak ad egy kiegészítő pénzösszeget. Ha akarom, úgy is nézhetem, hogy állambácsi takarékoskodik a nyugdíjas helyett, és azt a pénzt akkor adja oda, amikor szerinte a legnagyobb szüksége van rá. De miért nem rakhatná félre az egyén, ha akarja.
Ok, tudom, nem felel meg ez a gondolkodás a mai magyar valóságnak. De irracionális is?

Egy határozott konzervatív

The Spectator.co.uk
A választási harc posványából kiemelkedve egy kis kitekintés. Sarkozy dícsérete a Spectatorban. Erősen ajánlott.

Kis reakciók

Reszkessetek politizáló bloggerek! Megjelent a nagy vetélytárs, blogot kezdett maga az első és legnagyobb, a privatizátor és öregecskedő Gy. F.
És ma már az egyik álhíradó is bemutatta a minieln új arcát: emberközeli módon meglepi szóvivőjét annak esküvője alkalmából.
Bezzeg a binládenorbán, az nem csinál ilyet, az csak vezérkedik.
Mindkét akció talán hitelesnek is tűnne, ha nem lennénk éppen a kampány közepén. És ettől az az érzésem támad, hogy ez is csak egy kampányfogás, az álhíradók lelkes aszisztálásával.

Gondolatmorzsa kampány közben

Hiányoljuk az érdemi vitákat a kampányból. - De megértenénk-e? Tényleg elég felnőtt, tájékozott a felséges népesség, hogy részt vegyen egy ilyen össznépi vitában?
Nem az a helyzet, hogy a mindkét oldalra jellemző demagógia csak megfelelés az igényeknek?
És elővéve a szellemi konzervet: mit is írt vagy 2300 éve egy bizonyos Arisztotelész a demokráciáról? Ahogy halvány emlékeimben felsejlik hajnali nyolckor, a mester nem éppen ideális álapotnak tartotta, a nép becsaphatósága miatt. (És hol volt akkor még az általános választójog?)
Mielőtt leszóljuk pártjainkat, gondolkozzunk el azon, hogy esetleg csak azt kapjuk, amit megérdemlünk. (Lédi DI pedig szintén demagóg. Mert csak az antipolitikus ösztönökhöz szól.)