Ismét
Kicsit gyakrabban kellene írogatni. Persze a félév során a közéleti tevékenységem a Gondola fórumán bontakozott ki. Legtöbbször csak a konzervatív álláspontot próbáltam kifejteni, és vitatkozni a fel-felbukkanó liberális és baloldali hozzászólókkal, inkább kevesebb, mint több eredménnyel. A hazai politikai helyzet azóta alig változott. Lezajlott a Fidesz kongresszusa, ahol szövetséggé alakultak, de egyelőre alig van valami látszata. A politikai érvelés kulcsa a kommancsok részéről továbbra is az Orbánozás. Úgy látszik, hogy ez az egyetlen ötlet. Sajnos beválik. Mivel Orbán Viktor politikai aktivitása visszaszorult, marad ez a mitizált, fősátáni szerep. A nyár eseményei a K&H brókerbotránya, a Pannonplast ügy, Szász Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének megverése, amit igyekeznek eltusolni. Meg az áremelések. Kezdődik a jóléti rendszerváltás. Nekik jólét, nekünk meg a gumicsont: végre be kellene fejezni a rendszerváltást, és kisöpörni a közéletből az MSZMP maradványait. A héten bejelentették, hogy a távfűtés a legmagasabb, 23%-os ÁFÁt kapja jövőre. A gáz árának felemelésével együtt 2004-re 20%-os drágulást jelentene. A távfűtés, mint köztudott, a leggazdagabb háztartások kedvelt fűtési módja. Valahol máshol. Magyarországon kényszerpiac, és a lakótelepek jellemző fűtési módja. Az emelés a gazdagnak semmi esetre sem nevezhető rétegeket érintené. Tudjuk, a kormány szegénységpárti – minél több, annál jobb, esetleg másképpen nem dolgoznának a lakótelepek lakói, ezért nem szabad, hogy fogyasztási lehetőségeik túl jók legyenek, mert ellustulnának. Majd két nap múlva, miután Demszky Gábor is szólt a dolog ellen, leszállították 15%-ra. A kormány jó rendőr-rossz rendőrt játszik. És még hisznek neki. Az állam adóbevétel-kiesése a 15%-os ÁFA miatt 5 milliárd forint. A költségvetés kb 1‰-e. És a bejelentés előtt, a kormány egyetlen hivatalnoka sem tudta megmondani, hogy mekkora a várható bevétel. Végül D-209 is azt mondta, hogy nem akkora összeg, valójában nem hiányzik. Kitűnő tervezői vannak a kormányzatnak. De mit terveznek? Homokvárat, vagy papírrepülőt? Egy ilyen esetben nem néz utána senki, hogy mik a következmények? Mondjuk közhangulatban, népszerűségben, esetleg hogyan lehet ezt is az előző kormányra kenni, meg mondjuk a pénzügyi vonatkozások tekintetében. A nap kérdése: A zsarnok, ha lemond hatalmáról, mentesülhet-e a felelősség alól, amit zsarnokként tett? Érdemes elfelejteni amit tett, vagy valamilyen módon felelni kell-e tetteiért? Hogyan lett Deák a 19. sz. Medgyessy Pétere? Egy újságíró, akinek azóta néhány millió forróvá tette a lába alatt a tévéstúdiók padlóját, azt állította MP-ről, hogy a 21. sz. Deák Ference. Most visszafordítva a dolgot, nézzük meg, hogy miért nevezhetjük Deákot a 19. sz. Medgyessy Péterének. Összehasonlításul nézzük meg, hogyan viselkedett a két ember hasonló körülmények között – D-209 a Kádár-rendszer, Deák pedig a Bach-korszak alatt. A két kor annál is inkább hasonló, mert mindkettő egy levert forradalom utáni konszolidáció ideje volt, illegitim, diktatórikus hatalommal. Mi tett Deák ebben a helyzetben? [i]Mint tudjuk[/i], az igazságügyi minisztériumban vállalat szerepet, majd miniszter lett. És emellett fizetett ügynöke volt az osztrák titkosrendőrségnek. A kiegyezés után a róla elnevezett Deák-párt vezetője lett, és fontos posztot töltött be a kor politikai vezetői között. A méltó utód, MP pályája is hasonló. Végzettségének megfelelően a pénzügyminisztériumi tisztviselő, és D-209 néven titkosügynök az ’56-os forradalom leverőinek bábkormányában, később miniszter, majd a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes. A rendszerváltás után előző rendszer beli politikai hatalmát ügyesen konvertálta tőkévé, majd miniszterelnökként tért vissza a politika csúcsaira. Ugye, most már mindenki érti, hogy mi a zseniális hasonlat alapja? :D Egy megjegyzés: ha a történelmi tények Deák esetében mást mondanának, az csak kizárólag a jobboldal történelemhamisítása lehet. (Vagy mégsem?) A kommancsok a nemzeti megbékélés, kiegyezés, közmegegyezés bajnokai szeretnének lenni, de úgy, hogy ők semmiről sem mondanak le, mi, rondafasiszta jobboldaliak, pedig majdnem mindenről. Mint a kiegyezéskor Deák. Meg tudja mondani valaki, hogy hol tanulták ezek a történelmet? A kiegyezés annyiból állna, hogy (maradva a történelmi párhuzamoknál) megkoronázzuk Ferencjóskát, és szobrot állítunk Alexander (bocsánat Sándor) Bachnak, nem emlegetjük Aradot, és tudomást sem veszünk Kossuthról, Széchenyiről? Deák jó kompromisszumot kötött, és helyreállította az ország legitim rendjét. De a kiegyezés nem jelentett elvtelen önfeladást. Ma, lehet, hogy ismét szükség lenne kiegyezésre, a közös alapok lefektetésére. De ez nem lehet a Kádár rendszer, semmilyen szempontból. Az hivatkozhat Deákra, aki szembenállt a legitim rendszer eltaposóival, aki nem vállalt velük közösséget, nem támogatta aktívan uralmukat. Visszataszító, ahogy az egykori kommunisták megpróbálják átértelmezni a történelmet. A békét egybemossák a megalkuvással, a kiegyezést a következmények elkerülésével. Mi tett volna Deák, ha azt mondják neki, hogy felejtse el 1848-at? Határozottsága és kompromisszumkészsége tette lehetővé a kiegyezést, nem elvtelensége. A kormány választott jelmondata: „Jobban tudom szeretni a hazámat, mint gyűlölni ellenségeinket” azt jelentené, hogy Deák elfelejti, amiért mások az életüket adták, és minden áron békét köt a császárral? Nem inkább azt jelentené (itt és most), hogy együttműködünk azokkal, akiket nem igazán szívlelünk, a szeretett hazáért (ez akár kölcsönös is lehet)? Ez a mondat, nekünk, jobboldaliaknak szól: szeressetek minket, az általatok hazaárulónak tartott baloldalt, de eszetekbe se jusson kimondani az igazságot, tegyétek azt akár a legkultúráltabb módon. Ez a tisztességes hozzáállás? Mi ezt látjuk tőlük?
