Pontonhíd-ember
Hogy egy kép mire képes! Remélem sokaknak ismerős lesz. Íme, a 21. századi hídember. Akarom mondani, pontonhíd-ember. Szinte hihetetlen, hogy több, mint 150 évvel a Pestet és Budát összekötő első állandó híd felépítése után valakik ismét egy pontonhidat szeretnének látni, ha csak ideiglenesen is. A modernizáció, európaiság stb. jelképeként egy pontonhíd, kicsi, idétlen piros-fehér-zöld-kék szélkerekekkel díszítve. Ez adhatta az ötletet a plakát alkotójának. Valóban, a pontonhíd az EU kampány méltó betetőzése. Az egész olyan, mint a Magyar Köztársaság Rt. Igazgatótanácsának eddigi ötletei arra, hogy fantáziát, elképzelést vigyenek a kormányzásba. Látszik a görcsös igyekezet, hogy létrehozzanak valami szimbolikust, amiben a gyűlölt polgári kormány olyan jó volt, és amit, úgy látszik megirigyeltek tőlük. Az eredmény legalább annyira siralmas, mint az eddigi próbálkozások ezen a területen. Az első, a „nemzeti közép kormánya”, ami végleg a D-209-es botrány kirobbanásával omlott össze, és maradt a szellemi közép kormánya. Majd a balsikerű Kossuth évet záró program, az évértékelő beszéd, amit agyonvágott az Európa program ígérethalmaza, és a „köztársaság”-ra való hivatkozás, ami valamiféle nemzeti egységet képzel el, de sajna kádári módra (mi vagyunk a kormány és saját ellenzékünk is). A pontonhíd márc. 14-16 között akadályozná a dunai hajózást. A megvalósítást a Honvédségre és egy magáncégre bízták, az egész buli pedig kb. 200 millió forintba kerül. (Mennyi is ez lélegeztetőgépre átszámítva?) A hidat a nemzeti egység szimbólumának szánják. Jó kis szoci szimbólum. Elemezzük egy kicsit. Ha az általuk elképzelt nemzeti egység olyan, mint ez a pontonhíd, akkor: korszerűtlen, ideiglenes és akadályozza a haladást. Megnéztük. Iszonyatosan sokan várták, hogy átmehessenek rajta. Biztos élvezetes volt a márciusi télben, szélben. Mi visszafordultunk.