okt. 23.

Az elfelejtett (?) ünnep.
Vannak-e ünnepeink egyáltalán, vagy csak szünnapok, munka nélkül?
Ma viszonyítási pont - vagy igazodási kényszer.
Néhány nap, amikor nemzet voltunk. Leszünk még valaha?
Felkelés a létező szocializmus ellen. Lehet ezután tisztességes ember kommunista?
A nép forradalma, nem a hivatásos forradalmároké. Ritka esemény a történelemben.

Konzultációs összegzősdi

Orbán beszéde ismét jól sikerült, de ezt a feladatot sikerrel szokta megoldani. És tapsoltak, örültek neki, ami szintén jó, és megszokott. Épp most lett vége. Ami hiányzott, a konkrét program. Bár lehet, hogy túlzottak az elvárásaim, és nem itt kell keresni a végrahajtható programot. Ez végül is a buli helye, és a többség talán nem is értené, ha hiányról, hivatalok átalakításáról, feladatok újragondolásáról lenne szó.
Akár jó célokat is bele tudnék magyarázni:
Adócsökkentés - kellene, bár inkább kiszámítható és átlátható legyen.
Bürokrácia csökkentése - nehéz ügy, mert a hivatalnokok lelkét kellene megváltoztatni
Kevesebb politikus - talán a legnehezebb, mert a saját sleppet is ki kell dobni. Bár az ország érdeke lenne, hogy a politika ne telepdjen rá ennyire az országra.
És akkor a komentár nélkül keretében egy kis Gyurcsány.
Szintén látványos, ünneplős, bulis. És jöve a szegénységellenes program. Elsőnek a gyermekszegénység - fogyatkozó országunkban, egyre kevesebb gyerekkel. Meg egy kis dübörgő gazdaság is kell hozzá. - Folytatom

Darwinian Conservatism by Larry Arnhart

Most találtam ezt a blogot, elmászkálva a Right Reasonról. Érdekesnek látszik. Addig is olvassa, aki ide pottyan.

Gazdasági hírek

Tegnap elkezdett zuhanni a tőzsde, egyelőre ki tudja hol áll meg, erre ma közel két forintot gyengült nem_kell_annyira_sietni_a_leváltásával pénzünk. A madárvész mellett talán a rendkívül sikeres és őszinte gazdaságpolitikai is az okok közt szerepel. Végül tényleg lendületbe jövünk, csak nem úgy, ahogy második kedvenc milliárdosunk képzelte.

A tegnapi hírek között szereplt, hogy GyF beszélt a francia elnökkel az euróövezethez való csatlakozás elhúzásáról. A francia fél megnyugtatta, hogy tényleg nem érdemes annyira sietni. Nekik biztos nem sürgős. Hogy ott már van euró, meg az unió egyik motorja? Elhanyagolható tényezők.

23. oldal

Engem is elért...
"Government surveys throughout the world tend to have higher response rates than surveys conducted in the academic or commercial sectors." (Nonresponse in Household Interview Surveys)

Szabályok

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet.
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon.
3. Keresd ki az ötödik mondatot.
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon az instrukciókkal együtt.

Miért is a Fidesz?

(Oli bácsi nyomán)

Jó reakciós rendes reakciós pártra szavazna legszívesebben. Ha lenne ilyen. De: a jó reakciós nem hülye, és látja, hogy mi a helyzet a pártok táján, és egyébként sem ér rá, tehát keres valamit, ami a legközelebb áll az elképzeléseihez. A baloldalt (kommancsok+libsik) gyorsan elfelejti, mert nem szereti a haladárok pszeudotranszcendens fantáziáit.

Bár az MDF-ben vannak szimpatikus emberek, de D.I. Csak egy széltől lengetett kalap, rosszabb esetben díszkonzervatív, egyébként is esélytelen – kilőve.

Az igazmagyarok: a Jobbik-MIÉP összefogás a politikai racionalitás első jele arrafelé, de ezzel együtt az ősszkíta, turulos körítés ugyanolyan politikai vallás, mint a túloldalé, és az ilyeneket messze elkerüljük. A vallás az embert (politikust) irányítsa, ne közvetlenül a politikát.

Akkor kizárásos alapon marad a Fidesz. Tökéletlen ugyan, de kormányként elég jól működtek, jelenleg is az egyetlen elképzelhető alternítavát jelentik. És csak remélni lehet, hogy nem csak az emberek véleményére lesznek kíváncsiak, hanem kormányozni is fognak, végre, négy elvesztegetett év után.

A megjegyzésekről

Jó, ha olvassák a mező vadjának gondolattöredékeit. És az se rossz, ha megjegyzéseket írnak. Én is megkaptam az elsőt - egy rohadék robottól. Amíg csak a tagok kommentálhattak, nem véletlenül, senki semmit nem írt. Mihelyt feloldottam, azonnal megtalált ez a hülye gép.

De bevetem a csodafegyvert. Aki kommentál, meglátja a többieknek meg nem érdekes.

Röviden

Nem mindent érdemes megtartani azért mert hagyomány,
és
nem jó valami csak azért, mert új.

Működési alapelv:
Miért tegyünk valamit jól, ha rosszul is lehet?

Kampány előtt

A kampány még nem kezdődött el - hazudja pártunk és kormányunk. Csak egy kis identitáskampány folyik. Majd' négy év kormányzás után, hirtelen nem tudják, hogy kik ők, és most akarják megmutatni? vagy felépíteni? magukat. Politika=kommunikáció, írhatná fel a 4. minisztériumra a nagy testvér.
Eközben a költségvetés ismét bukik, az euró bevezetése csúszik a bizonytalanba. Végre lehetne egy közös cél, ami átnyúlik az árkokon, erre mit hallok: Fletó szerint késhet a bevezetés, ha nem épülhet több autópálya, ha nem lehet "jótékonykodni". Az, hogy ez mivel jár a jövőre nézve, az érdektelen. Valahonnét lesz pénz az (i)gazságosságra, és nem neki kell visszafizetni. Igazán bátor kormányzás. Hogy máshol ezt felelőtlenségnek nevezik, érdektelen. (Lassan ez ügyben megszólal az EU is, nagyobb dicsőségünkre.

Más

Előző héten ismét volt egy rendezvény kedvenc köztisztviselői klubnapomból. Az első részt majdnem átaludtam, ám mások beszámolói szerint nem mardtam le semmiről. Délután három részre oszolva vita, és ott hangzottak el a következő bölcsességek:
Mint tudjuk, kampány van. - milyen jó, hogy nem csak én látom így.
A rossz döntésnél csak egy rosszabb van: a nem döntés. - ezt hetente egyszer el kellene mondani a főnököknek.

A kormány humora

Tegnap reggel belehallgattam a királyi tv-n sugárzott reggeli nagyonfüggetlen műsorba. A kormányból nyilatkozott valaki a költségvetésről: igazságos és biztonságos lesz, a kormánynak pedig lesz bátorsága megtenni.

Jó volt hallani ezt a fantáziadús megnyilatkozást. Egy költségvetéshez nagyon-nagyon illik. Tehát ismét biztosra vehetjük, hogy megbukik, aki a hiány alultervezésére és újabb költségvetési trükkökre fogad, annak igaza lesz, a kormány meg bátran megy előre, mint a vak ló.
És még egy, ha jól emlékszem Hiller pártelnöktől: a szocialisták nemzeti párt. Ez is jó hír. Ezek szerint van egy nemzeti szocialista, meg egy szocialista nemzeti pártunk is.

Mire a németek határoznak, túl késő lesz

Csattanós válasz a mi kérdéseinkre is az állam szerepéről, a szociális hálóról, adóreformról és a gondoskodó állam oly divatos elképzeléséről.
Már csak rövid idő, és mi is érezni fogjuk.
A neoliberális elvek a gazdaságban, és az össznépi jóléti kiadások lefaragása nem csak divathullám vagy egy ideológia, hanem a szükség diktálja. Európa elfogy, és a csökkenő számú nem nyugdíjas nem tudja eltartani a többieket - logikus lépés a jóléti kiadások megnyirbálása. Ahogy Churchill mondta: nincs hasznosabb, mint csecsemőkbe tejet adagolni. Ezt elfelejteték, helyette az európaiak fogyasztottak, és most jönnek a kellemetlen következmények.
Az idézett cikk elején leír egy esetet Mr Steyn: Franciaországban egy fickó öt évig élt elhunyt anyjának földi maradványaival, hogy felvehesse annak nyugdíját. - Európa helyzetének tökéletes összefoglalása: szibariták a pátyolgató államban, szemben a demográfia realitásaival.
És akkor én is mondok egyet: Gyerekeid a te nyugdíj- és betegbiztosításod. Ha sok lesz, akkor sokan gondoskodnak rólad, ha nincs, majd választhatod a "kegyes" halált vagy a nyomort.

A környezettudatos mezei vad esetei

A környezetvédelem és a szelektív hulladékgyűjtés fontos, szerintünk is. Ezért aztán nem túl nagy lakásunkban mi is szorgosan gyűjtögetünk. Elsősorban papírt és műanyag flakont. Mint modern és stb. mezei vad, szeretjük a forrásvizet, akkor is, ha palackozott. Egy ideig csak visszaválthatót vettünk, hogy ne kelljen kidobni, majd, felfedezve a hulladékszigetet, a palackok gyűjtögetése, majd elszállítása is bekerült rendszeres programjaink közé. És aztán, egyszer csak, jön a meglepetés. Mármint nem nekem. A konténerek megtelnek, mert míly meglepő, használják őket. A papír és a műanyag konténere tele van, sőt, körülötte is kezd felhalmozódni. Erre modern mezei polgár kerese egyet az interneten, és talál is: Lapíts, ahogy csak tudsz! Mert a megfelelő ütemű elszállításról nem lehet gondoskodni. Azzal meg szintén fölösleges számolni, hogy más ütemben képződik az egyik, mint a másik.
Ez is, mint oly sok más - van valami, csak nincs átgodnolva rendesen. Ej, ráérünk arra még. Kár, hogy a mentalitás még mindig ugyanaz.

A korszerű állam jelenségei

Feleségem éppen az osztálynaplót tölti ki. Amibe egyenként és ceruzával kell bevezetni a gyerekek címét, telefonszámát stb. Mert a törvény olyan. Mert számítógépből csak kakaóbiztosra telik Hungarus Valentin tárcájánál. Végül is fölösleges ellátni az iskolákat korszerű ügyviteli & nyilvántartó programmal. (Információs társadalom elfelejtve.) Csak legyen valami munkája a sok gyereknyúzó tanerőnek, mert egyébként csak a napot lopják.

De mit is várhatunk attól a kormánytól, amelyik leginkább az ellenzék vezérével van elfoglalva.
Maradnak a múlt századi módszerek, elavult rendelkezések. 2005, Magyarország, az EU tagállama.

A demokretén

A miniszterelnök a „demokratikus közép” megerősítésére kérte a parlamenti pártokat. A múlt héten meghirdetett demokratikus közép programja a vetélytársak tiszteletét, az ellenfelek politikai és morális legitimitásának elvitathatatlanságát, programalapú politizálást jelent.

(index)

Egy-két kritikai megjegyzést megérdemel az országos fődemagóg parlamenti felszólalása.
1. A morális legitimitás
Milyen morális legitimitása lehet annak, aki támogatott, sőt mi több, kiszolgált egy illegitim rendszert? Magyarul, és világosan: támogatta a törvénytelenség fenntartását. Az MSZP vezetői között túl sok a párttag, az egykori pártvezető, kb-tag, ilyesmi, akik nem belülről bomlasztottak. Milyen alapon gondolja bárki azt, hogy itt 1990 előtt törvényes rendszer volt? Mi adta volna az alapját? A szovjet megszállás, a nevetséges választások (egyetlen, előre kijelölt „jelöltre”)? Ha törvényes volt, mi szükség volt a rendszerváltásra? Miért fordulópont 1990, ha nem történt lényeges változás? Talán ezen kellene elgondolkodni, mielőtt oly hangosan követeli az erkölcsi egyenlőséget, meg a hazaárulózás beszüntetését. Mi a válasz a kényes kérdésre: A hazaáruló Kádár támogatói hazaárulók-e?

(Vannak fokozatai, meg stb., de mégis...)
2. A programalapú politizálás
Egy kellemes kis tévedés: vannak célok, amelyekről értelmes vita folytatható, és vannak értékek, melyekről nem. Csak ott sántít, hogy a célokat az értékek jelölik ki. Ezért aztán tényleg rengeteg értelme van az ilyen mondatoknak. Mintha nem identitáskampányt folytatnának éppen – vagy erről most éppen elfeledkezett?

Ismét csak kísérlet

Na, sikerül-e feltölteni e-mail-en keresztül?
És egy jó hír: felvettek a blogringbe, rendes tagnak.
Meg látogató is jött néhány, a gondolán keresztül. Már csak egy fél banner kellene, és akkor aztán nagyon-nagyon.

---

To help you stay safe and secure online, we've developed the all new Yahoo! Security Centre.

Igazságosabb, bátrabb, biztonságosabb érzés

Mármint a kommancsok kampánya. Ami egyáltalán nem választási kampány. Végül is, nyolc hónappal a választások előtt, ha egy párt magát reklámozza, annak tényleg semi köze a választásokhoz. Csak úgy jön, mert volt egy kis elkölthető pénzük, és már nem tudtak több lélegeztetőgépet venni. (Ez kellemesen demagóg volt!)
"Imázs" kampány, a semmiről. Ez lenne a lényeg, életérzést kifejezni, de ilyen semmilyet? Elővesznek állítólag "baloldali"hívószavakat, összekeverik ezekkel a homályos színekkel, és várják, hogy hasson? Erről a Fidesz rohanó fiúja jut az eszembe - de ott legalább a szöveg dinamikus volt, olyan, amit azonosítani lehet egy szervezettel, ami egy kormányt jó színben tüntet fel, legalább a hívei között. Ezekről a plakátokról csak a semmilyenség, jellegtelenség jut az eszembe. Olyan, mint a párt, amit reklámoz, jellegtelen és tehetetlen, még akkor is, ha elviselhető formában csomagolja.

Az olcsó állam

Népszerű jelszó, cél, kampánytéma: az olcsó állam. De nézzük a gyakorlatban, hogyan működik. Van egy hivatal, aminek vannak feladatai. Többek között az is, hogy a felügyelete alá tartozó területen a pénzek elköltésének hatékonyságát vizsgálja. Ehhez van néhány embere is, természetesen kevés.
De, van egy kht-ja is, amin keresztül ki lehet szervezni a feladatokat. Ekkor mit csinál az okos és takarékos állam? A kht-n keresztül megrendel egy kutatást, amihez az adatok jó részét ő maga biztosítja, és az egész szervezést kiengedi a kezéből. Ez a megbízást elnyerő cégnek végül is jó, de az adófizetőknek? Miért képtelelen a hivatal megtenni azt, ami a dolga lenne? Szervezze meg az egészet, hiszen erre van, és csak azt adja ki, amihez tényleg nem ért.

Az ország bajai 1 - Trianon

Mekkora probléma ma Trianon?

Pontosabban: Melyek azok a problémák, amiket most okoz? Történelmi tragédia, de visszacsinálni már nem lehet. Erőnk sincs hozzá, se politikai (katonai) értelemben, se gazdaságilag.

A károk mérséklésének legjobb módja at lenne, ha felismernénk, hogy itt, a Kárpát-medencében közösek az érdekeink. Persze ez a 19. századi nacionalizmuson való túllépést, és a kicsik vagyunk, alkalmazkodni akarunk mentalitás levetését kellene elérni. Egyelőre, mindegyik nagy lépésnek látszik.

Hiszünk a tiszta kapitalizmusban...

Jaj de jó nekünk, hogy kedvenc minipártunk megengedheti magának a hitet. (És itt rögtön a kedevs olvasó figyelméba ajánlanám az elégséges bizonyíték c. bejegyzést) Mert a magántulajdon oly tökéletes és tiszta, és szép, ezen kívül ártatlan is, mint friss harmat. És erre jön a közterekkel. Ezek szerint Budapest köztulajdonban van, Debrecen (de szinte bármelyik vidéki várost mondhatnám) ellenben, magántulajdon. Hogy ezt eddig nem vettük észre!
Azt szeretem a honi liberálisainkban, hogy mindig képesek előítéleteimet ítéletté változtatni. Most éppen a dogmatizmusról.
A magántulajdon hasznos, de mint látjuk, nem feltétlenül jószándékú és tökéletes. Miért lenne szükség pl. a nagy-nagy áruház ellenőrzésére? Talán kikényszerítette a piac, hogy ne áruljon lejárt terméket, ne tároljon patkánymérget a polcon stb.? Nem. Az államnak kellett közbelépni, érvényesíteni a köz érdekét. Nehéz elképzelni, hogy van a szolgáltatásoknak olyan területe, ahol jobban működik a köztulajdon? Mert nem kell profitot termelnie, mert monopólium, mert fontos a közösség szempontjából.
A magántulajdon eredményes ott, ahol nagy a verseny, mert a vevő választhat. De még ez se működik jól az állami szabályozás nélkül. De vegyük csak a telefont: a Matávot úgy privatizálták, hogy nem volt versenytársa. És hol tart ma a távközlési piac? Hátrányosan érintette-e az országot ez a monopólium? Hát persze. Nézzük csak az internet eltrjedését. Nem lett volna jobb, ha azt a pénzt, amit a tulajdonos profitként zsebre rakott, az új technológiák terjesztésére használja az állam? Ezzel talán sikerült volna némi hátrányt ledolgozni – ehelyett kaptunk kakaóbiztos számítógépeket.
Jaj de jó nekünk, hogy ilyen okos és ügyes pártunk is van.

A "gázai visszavonulás"

Na, most aztán én is jól megírom a magamét, ha már mostanság ez az egyik legjelentősebb külpolitikai esemény.

Az értékelések szerint ezzel az egyoldalú lépéssel nagy lehetőséget kaptak a palesztínok, kérdés, hogy élni tudnak-e vele. Az izraeli kormány ettől a lépéstől válságba került, akár előrehozott választások is lehetnek. De a folyamatot visszafordítani már nem lehet, most a palesztín hatóságon a sor. Ha csekély ismereteimmel körbenézve az arab világban, nem sok biztatót látok. A stabil államok általában tekintélyelvűek, ami nem baj, de ki lenne Arafat után a tekintély? Irak, ahol éppen most kellene államot alakítani, nem igazán akar összeállni - kurdok, siíták és szunniták egymás ellen. (Szaddám Husszein állama stabil volt, de milyen áron?) Az új alkotmányból pedig hiányolják az iszlám megfelelő jelenlétét az ellenzők. Amerika egyelőre örül a fejleményeknek, kérdés, hogy meddig.
Izrael előnye, hogy még közel két évtizedig biztosított a zsidó többség (hvg), ami kimerül valami alig 50% feleti értékben. Nem emlékeztet ez minket, magyarokat valamire? Mintha csak az 1900-as évek magyar nemzetiségi arányait látnánk. És aztán?
Bátor lépés, beláthatatlan következményekkel. És azóta volt már egy merényletkísérlet, továbbá a Hamasz sem akarja letenni a fegyvert. A közéleti Hoppálnak (aug. 26.) igaza van: bátor lépés - kiszámíthatatlan következményekkel.
Ajánlatt: Pat Buchanan a kivonulásról