péntek, május 27, 2011

Egy év után

Jön-e és milyen lesz az új, Fidesz-világ? Érdekes kérdés, biztosan.
De mennyire része a Fidesz a réginek?

csütörtök, június 10, 2010

16% és akik rosszul járnak

A közteher-viselés diadala, a minimálbéresek tragédiája - Mandiner blog
Kérdés, hogy az adózási fegyelmet mennyire befolyásolja az adó mértéke. Aki ma legálisan minimálbért kap, azaz nettó 60 ezer Ft-t, majd a változtatások után csak 49-et, az jelenlegi keresetének majdnem ötödét elveszíti. anyival lehet gazdagabb, hogy most már ő is hozzájárul a közterhekhez és adózik. A rendszer azokat hozza nehezebb helyzetbe, akiknek nincs sok választásuk.
Aki eddig bérének egy részét más módon (feketén / szürkén) kapta, az inkább választhat, hogy magasabb bért kapjon legálisan, vagy esetleg az eddig legálisan kapott pénzt is más módon szerezze meg. Aki viszont csak fizetést kapott, az nem választhat mást, mint hogy kevesebbet kap, vagy átmegy a feketegazdaságba, esetleg kivonul a munkaerőpiacról. Tehát mindenképpen veszít.
Figyelembe véve a keresetek megoszlását, és azt, hogy az átlagkereset valahol 220 ezer Ft körül van, egyelőre úgy tűnik, hogy az adózók többsége csak a mostani szja tervek alapján rosszul jár.


hétfő, május 03, 2010

Ingyenjegy

Nem csak POPULISTA hanem értelmetlen és megvalósíthatatlan is az "ingyenes" BKV ígérete. Ellenben jól hangzik. És annyira szociális.
De csak képzeljük el, hogy valaki megpróbálja nyilvántartani mindezt, és utána még ellenőrizni is. Legalább olyan jó ötlet, mint a regisztrációs jegy. Bár kétségtelenül előnye az ingyenességnek, hogy akkor az igénybevevő nem reklamálhat amiatt, hogy a szolgáltatás színvonala folytonosan zuhan. Végül is minek egy fővárosba tömegközlekedés? Elég egy luxusmetró meg egy négyesmetró.

péntek, március 26, 2010

Az állam működéséről

A havi adójóváírást írásban külön kérni kell
Ez jó példa. Arra is, hogyan népszerűsítsük a libertarianizmust és az állam leépítését.
Az történt, hogy az adócsökkentést nem éreztem a fizetésemen, és ezzel nem voltam egyedül.
Mert bonyolult a rendszer, és nem éppen polgárbarát. Elég abszurd, hogy az állam alapértelmezésben úgy gondolja, hogy a nekem járó pénz egy részén (az adójóváírás) ülhet, és majd egyben fizeti vissza - ez pofátlanság és a hatalommal való visszaélés.
Az állam jobb működéséért elég egyszerű lenne tenni. Például nem változtatni évente az adószabályokat. Nem ülni az adófizetők pénzén fölöslegesen, mert a szolgáltató állam nem azt jelenti, hogy az állam félrerak helyettem, mert nem bank, és el tudom dönteni, hogyan használom a fizetésemet.


kedd, március 02, 2010

Összehasonlítás

Az egyfőre eső GDP vásárlóerő-paritásban kifejezett alakulása 1998-2008 között. Az adatok az egy főre eső GDP értékét azonos árszínvonalra számítva mutatják, így alkalmasabb az anyagi jólét országok közti összehasonlítására (mennyit ér az adott GDP/fő országonként).
Ami számunkra lényeges az ábrán, az a volt szocialista országok adatai. Az, hogy Bulgáriában a jólét növekedett, nem túl meglepő, hiszen mélyről indult, és még mindig felzárkózó ország. A középső három ország közül Magyarország helyzete érdemel figyelmet. Míg Csehország és Szlovákia egyaránt nőni tudott, nálunk a növekedés üteme 2002-ben megtört.
Tehát a "jóléti rendszerváltás" után az addigi felzárkózás nem folytatódott, relatív helyzetünk nem változott jelentősen. Ha minden így marad, ahogy 2002-2008 között, akkor az európai életszínvonal örökre álom marad, és megragadunk annak kétharmadánál. A problémáink gyökere nem  gazdasági válság, hanem belső eredetű, a társadalom, politika, gazdaság együttes, nem is új problémái.
Egy kérdés a végére: mikor hagy le minket Bulgária?
Forrás: Eurostat, 100% az EU 27 tagországának átlaga

hétfő, március 01, 2010

A számok hasznáról és veszélyeiről

Dícséretes kezdeményezés, az immár négy részes sorozat a Mandineren. Hiszen legalább ellenőrizhető tényekről is van szó, nem csak sokszor egyszerűen nézőpont függő politikai természetű értékelésről.

De azért vigyázzunk, mert a statisztikai számai nem fizikai mennyiségek (legtöbbször), hanem definíciók és értékrend által meghatározott elvonatkoztatások eredményei. Használjuk, csak ésszel.

Nehéz jól használható számokat találni, és még nehezebb az értelmezés. A foglalkoztatottság - munkanélküliség párosából pl. szerintem a foglalkoztatottság a jobb indikátor. Annak mérése ugyanis nem függ a kormánytól, míg a munkanélküléség sokkal inkább (Hogy milyen hosszú ideig kap valaki munkanélküli segélyt, a kormány eldöntheti). Persze figyelembe kell venni, hogy a foglalkoztatottság alakulását sem tudja a kormány befolyásolni (annyira és szerencsére), bár pl. a nyugdíjkorhatár, iskolakötelezettség itt is számít. A foglalkoztatottság ugyani a 15-74 éves korosztályra vonatkozik.

Ami szerintem érdekesebb mutató (mert a kormány hatása nagyobb rá), az az állami újraelosztás mértéke a GDP arányában illetve a munkaerőköltség alakulása (a munkát terhelő adók miatt), illetve bár puhább mutató, de ha a módszertan állandó, akkor a Transparancy Int. korrupciós indexe.

péntek, február 26, 2010

Munkahelyek teremtése

Nagy ígérethez legalább olimposzi hatalom kellene.
A foglalkoztatás kulcskérdés, nem véletlen, hogy a téma a pártok ötletei között fontos helyet kap. De kiket és hogyan kellene foglalkoztatni? Ha erre keressük a választ, majd foglalkoztatottsági adatokat nézünk, akkor az derül ki, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásban, távmunkában illetve az alacsonyan képzettek foglalkoztatásában vannak a legnagyobb tartalékok.
Az első kettő véleményem szerint elsősorban szemléletváltást igényelne a munkáltatók részéről, és elsősorban a kisgyermekes anyáknak, idősebbeknek, nyugdíj mellett dolgozóknak és más, speciális igényű csoportnak jelentene lehetőséget. A szemléletváltást azért tartom a legfontosabb tényezőnek, mert ha egy munkáltató azt gondolja, hogy csak az tud dolgozni, aki a közelében van, és legalább nyolc órán át számíthat rá naponta, az nyilván nem hagyja, hogy alkalmazottai ne járjanak be a munkahelyre. Természetesen ezek a foglalkoztatási formák nem alkalmazhatóak bármilyen munkahelyen, és többet igényelnek a főnököktől, mint pusztán a feladatok és a munkaidő lerövidítését, átszervezését. Bár egy vezetőtől elvárható lenne, hogy gondolkodjon... Az állam azaen a területen egyrészt jó példával járhat elöl. (Innovatív és rugalmas megoldások a közszférában, ugye nem csak nekem tűnik önellentmondásnak?) Másrészt a munkaerőköltségek csökkentésével tehetné olcsóbbá ezeket a foglalkoztatási formákat, hiszen ma az a helyzet, hogy a például a rövidebb munkaidő nem jelent arányosan kevesebb kiadást, így nem igazán térül meg.
És akkor lássuk a közfoglalkoztatást, a másik rendkívül népszerű szlogent. első ellenérv: a közfoglalkoztatás az állami alkalmazottak számát növeli. Második: nem piacra termelnek (legalábbis a jelenlegi gyakorlat szerint), hanem közcélú, "infrastruktúrális" munkákat végeznek (virágültetés, szemétszedés, ároktisztítás). Harmadik: technológia. Talán a programok megfogalmazói előtt még a XIX. sz. közmunkái állnak, amikor kubikosok ezrei építettek gátakat, vasutakat. De el tudja képzelni ma bárki, hogy nem egy markoló helyett lapátos emberek ásnak mondjuk egy autópálya építésén? Tessék vizualizálni!
Negyedik: elérés és mobilitás. Vagy a munkát kellene a világ végén kicsit túl levő településekre vinni, vagy a leendő munkásokat  oda, ahol szükség van rájuk. A napi egy-két busszal, a lassú vonattal jussanak el bárhova? Ki biztosítana nekik szállást?
Ötödik: ki fizeti a közfoglalkoztatást? Továbbra is a kétmillió piaci alkalmazott, illetve a vállalkozások?
A foglalkoztatottsággal az a gond, hogy olyanoknak kellene munkát adni, akiknek nehéz, mert:

  • nehezen elérhető helyeken élnek
  • képzetlenek
  • sokaknak munkatapasztalata sincs, sőt, úgy nőtt fel, hogy nem is látott senkit rendesen dolgozni
  • nem éri meg alkalmazni őket (piaci körülmények között)
Vigyázat, fellengzés!
A nemzet előtt álló feladat nem az, hogy valamilyen munkát biztosítson azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni, hanem az, hogy kitalálja, hogyan adhatna piaci munkát azoknak, akiket jelen körülmények között a piac kiselejtezett.
Nem hiszem, hogy a feladat megoldható lenne az állam szerepvállalása nélkül, de ez nem elég, ha nincsenek vállalkozók, akik élni tudnak a lehetőségekkel, és emberek, akik segély, semmittevés, feketemunka és bűnözés helyett a legális munkát választják.



szerda, február 10, 2010

ezt

Index - Tudomány - Majd Xenu meggyógyít
Moszkva téren, a metróban láttam a plakátjukat.
Ma a Mammutban pedig kártyát vetettek egy pultnál.
Az ilyenekre rászabadítanék valami inkvizíció szerűséget, vagy legalább kiutalnék egy új TEÁOR kódot (tevékenysége: az emberi butaság vámszedői)
És hogy ragozzam: második vagy harmadik jegyen bizonyos kegytárgyárusok is szerepelnének. (Benei Péter figyelmébe)


csütörtök, február 04, 2010

Félretájékoztatásból jeles

Index - Tudomány - Ön miben hisz?
A bunkóság szórakoztató. Azért ennél még az index szerkesztőitől is többet vártam volna a hittani ismeretek terén. Ennyire nem taníthatták rosszul a hittant még a piaristák sem.
Halál után: mivel a lélek biztosan nem fizikai valami, nyilván a pokol és a mennyország fizikai létezőként való feltételezése egyszerűen értelmetlen. A nyelv korlátai miatt nyilván egyszerűbb azt mondani, hogy a lélek ide vagy oda kerül, de pontosabb megfogalmazás a lélek állapotáról beszélni. Azt pedig, hogy metaforaként értelmezi a pápa bármelyiket is, csak az index újságíróinka filozófiában való tökéletes járatlanságára bizonyíték. Írjatok a pináról meg Orbánról ahhoz talán értetek.
Evolúció: ezt így hogy? nálam legalábbis, az istenhit és az evolúcióban való hit annyira más, hogy mindkettőre a "hit" szó használata csak kóbor apácák megtévesztésére jó. Kezdjük az alapoknál. A bibliai termtéstörténet nem a "hogyant" írja le. Az, hogy valamikor ezt esetleg így képzelték, az majdnem biztos, de hittani szempontból lényegtelen. Ugyanis 3000 évvel ezelőtt nem tartott ott a természettudomány, mint most.  A teremtéstörténet lényege az, hogy a világ nem örök, és nem isteni, nem önmagában álló valami, hanem esetleges - lehetne máshogy is, illetve hogy azért van ez a világ, mert Isten így akarta. Bármennyire is meglepő egyeseknek, az előbbi állításokat az evolúció elmélete nem tudja cáfolni. Ami szerintem nem hittétel, hanem tudományos elmélet, amit term. tud. módszerekkel támasztanak alá. És semmi, de semmi ok nincs arra, hogy ne fogadjam el. Nyilván nem tudom bizonyítani, tehát elhiszem másoknak (akik nálam jobban értenek hozzá). Ennyiben elhivés van mindkét esetben.
Az intelligens tervezettséggel meg az a bajom, hogy tudományos módszerekkel szeretne bizonyítani valamit, ami egyrészt nem a term. tud. témája, és nem is szorul rá, másrészt  teológiai érveket is fel lehetne hozni, hogy miért ne lehessen tudományos módszerekkel bizonyítani a teremtést.
Hittanóra vége. Az inkvizíció pedig átadja a cikk íróját saját bolondságának, mások okulására.


csütörtök, január 07, 2010

Ki a demokrata?

Hírszerző - Profit - Mi rejlik Bajnai nyitott könyvében?
Nem értem ezeket a demokratákat-liberálisokat-modernséges izéket.
Van valami értéksemlegesség, ami bármikor előrántható, ha a kereszténység vagy a hagyományos európai értékek előkerülnek.
Aztán van a demokrácaia, ami ugyan eléggé tisztázatlan, hogy pontosan mi, de akik nem szimpatikusak liberáliséknak, tetszés szerint kizárhatóak belőle. Mint most a Jobbik. Ami törvényesen működő párt, önkormányzati és európai parlamenti képviselőkkel. De azért ők a mumus, akiket nem tájékoztatna a miniszterelnök. Pontosan milyen alapon?
Ha nem teszik neki, rendben van, de ez ízlés és értékrend kérdése - ha semleges, akkor viszont nem dönthet az értékei alapján.
De kár is több szót vesztegetnni erre, mert semlegesség ebben az értelemben nem létezik.


szerda, december 16, 2009

De donis

Év végi sorozat az adományozásról - Fény Felé Alapítvány
A "csomagonként két csésze kávé a rászorulóknak" - a megadományozott szervezet vett egy rakás kávéfőzőt, és rakásra főzik a kávét az ügyfeleknek (vagy inkább hajléktalanok esetén gondozottakat kellene mondani).
A legfőbb haszon, úgy érzem a "jótékonykodás" hírére keletkező forgalomnövekedés. Nem tetszik az adományozásnak ez a formája. Adakozzanak a sajátjukból (nyereségükből), ahogy bárki teszi. Az ilyen akciók csak arra jók, hogy a cég és a vásárló is elhallgattassa a lelkiismeretét. Adjanak a rászorulóknak a sajátjukból, ne a vásárlóikkal fizettessék meg ezt.


kedd, október 27, 2009

Falugazdászok és a tönkretétel

Elveszejtik a családi gazdaságokat! Nemzetvesztés! Akármi!

A falugazdászok tanácsadók, gazdálkodási, pályázati, stb. feladatokat látnak el. Most ezeket akarják valahogy átcsoportosítani, és a hírTV-n valaki éppen magyaráz (és összeesküvéselméleteket gyárt), hogy a tényleges szándék a falugazdász hálózat megszüntetése (1994-ben 1200, jelenleg kb. 750 van).
Őket az állam fizeti. Azt még értem, hogy kezdetben erre szükség volt, és az állam segély helyett inkább vállalkozás-támogatási rendszert épített ki.
De. miért kellene az államnak egy ágazat számára speciális szaktanácsadási rendszert fenntartania? Ha a hálózat jól működik, akkor a gazdálkodók jövedelme nő. Miért ne fordíthatnák a növekvő jövedelem egy részét tanácsadók alkalmazására? Miért kellene nekem hozzájáárulni a mezőgazdasági kisvállalkozók sikerességéhez? Hiszen ez egyfajta jövedelem-átcsoportosítás az adózóktól vállalkozók egy csoportja felé. A falugazdász hálózatot szerintem privatizálni kell, hiszen ha sikeresek, akkor a gazdáknak lesz elég pénze, hogy fizessenek a tanácsadásért. A falugazdászok pedig végezhetnék a tevékenységüket vállalkozóként, vagy alkalmazza őket a gazdák szövetsége, az önkormányzat, alapítvány, a gazdakör, csak ne a központi kormányzat. Mert ez nem állami feladat.

hétfő, október 19, 2009

Jó hírek

Index - Gazdaság - Az emberek 99 százaléka jól jár a jövő évi szuperbruttósítással
Végre, csökkennek az adók.
Azért nyolc év alatt csak sikerült valami pozitívat is elkövetnie a kormánynak. Ezzel a Fidesz dolgát nehezítik ugyan egy kicsit, de nem bánom. Reálisan ezután adócsökkentéssel nehéz lesz kampányolni, de ez legyen a kampányguruk dolga. A kiadások csökkentését biztosan nem ígérik, hiszen a járadékosok tömegeinek szavazataira ők is számítanak.
Nézzük csak. Ma az országban van kb. 3,7 millió háztartás. Közülük nagyon közelítő becslésekkel nagyjából 1,2-1,5 millió lehet, akiket a változások pozitívan érintenek (nagyjából ennyi az adózók száma is) de persze nem minden háztartásra jut egy adózó, és sokan csak a minimálbér után fizetnek adót. Tehát a változtatások jó irányba tett lépések, de közvetlenül korántsem érintenek annyi embert, mint jó lenne. A közvetett hatások között, amennyiben megjelenik a munkaerő-költség csökkenése, jó hatással lehet a foglalkoztatásra és a gazdaság kifehérítésére is, hiszen kisebb költséggel lehet foglalkoztatni, illetve a jövedelem eltitkolásából szerezhető előny is csökken.
Akampányra gyakorolt hatásában az mindenképpen jó, hogy kevésbbé lehet majd a népnyúzó kormánnyal érvelni, és talán lényegibb kérdésekben is lehet majd ötleteket hallani.


szerda, szeptember 30, 2009

Az új nemzeti szocializmus

Vona Gábor: Ökoszociális nemzetgazdaság (Rend, Jólét, Ébredés - 35. rész) | barikád.hu - Döntsd el, melyik oldalon állsz!
Senki ne náciveszéllyezzen. A Jobbik nem náci. A nemzet és a szocializmus összekapcsolása pedig a huszadik század jellegzetessége. A jóléti államoktól a szocialista táborig és a Szovjetúnióig láthattuk különböző formáit.
De térjünk is rá az írásra. Micsoda vízió! Összeesküvéselmélettel kombinált apokaliptikus látomás, amiben a "gigantikus tőkekoncentráció" egy "átalakuló trükk segítségével átmenti hatalmát", és az emberi létezés tovább rohan a pusztulás felé. Szinte irodalom, már látjuk is magunk előtt a rettenetes tőkekoncentrációt, ahogy átalakul, hogy továbbra is sötét összeesküvést szőjön a világ megmentéséért fáradozó hazafiak ellen. A fény és a sötétség örök küzdelme a történelem színpadán.
A helyzetértékelés továbbviszi a sötét képet: a felelős az a csúnya nagytőke. Véletlenül sem említi a kisemberben kapzsiságát, felelőtlenségét az erkölcs hiányát. Hiszen mindig más a hibás. Csak elég a rendszert jobbikra változtatni, és beköszönt az egyetemes magyar jólét kora. Csak szavazz jó helyre, és mindenrendben lesz. Továbbra is maradhatsz olyan, mint eddig: rest a jóra. Vona azt üzeni, hogy nem az embernek kell változni, csak a körülményeknek.
De van ám megoldás: az ökoszociális nemzetgazdaság. Ami a gazdaság (elsősorban a csúnya, extraprofit hajhászó multik) korlátozását jelenti, valami meg nem határozott gazdaság az emberért elv mentén. Ami nyilván csak azon múlik, hogy bejelentik. Kapunk is egy egész bekezdést a nagy tervről. Mert "a szavakban bátor, de tettekben gyáva politikának értelme nincs", ugye Fidesz? Bezzeg a csak szavakban létező politikának!
Szóval öko, mert az a gazdasági mohóság tönkretette a környezetet, jól. A globálkapitalizmusig meg összhang volt, jól. Gondolom a sumér városok nem hallottak erről, azért öntözték túl a földjeiket. Az ember mindig is átalakította a környezetét, csak ma egyszerűen többet tudunk a lehetséges következményekről. A leírt öko programot az EU próbálja megvalósítani, pl. a mezőgazdasági támogatásokon keresztül. Feltalálták a melegvizet. A Jobbik politikai fantáziája szociális is. Már miért is ne, olyan jó tapasztalataink vannak a szocializmusról. Mert mindenki dolgozott - de minek, meg 3,6 Ft volt a kenyér, meg el lehetett lopni egy nyaralóra valót a gyárból. Ideális világ. A Szu pedig bámit megvett. Esetleg Irán is ilyen ideális kereskedelmi partner lenne? Esetleg lehetnénk beszállítók az iráni atomprogramba? Már csak az hiányzik, hogy dolgozni mindenki a képességei szerint fog, ám jóléte a szükségleteihez igazodik. Az összeesküvéselmélet természetesen itt is visszaköszön: "A globális kapitalizmus ugyanis olyan ütemben használta fel humán forrását, az embert, hogy annak szellemi-lelki-fizikai regenerálódására sem hagyott módot". Hány ember él a Földön? Miért fenyegeti a túlnépesedés Afrikát? Csak nem azért, mert az a rettenetes globális kapitalizmus ezt lehetővé teszi?
És végül nemzeti is, mert a nemzet nem csak történelmi, hanem gazdasági egység is. A legnagyobb ellenség itt is a multinacionális tőke. Annál többet, mint amit egyébként minden állam tesz persze itt sem tudunk meg. Esetleg annyit, hogy a hatalmas magyar nyersanyagkészleteket meg bizonyos stratégiai ágazatokat nemzeti kézben kell tartani. Mintha ez garancia lenne a hatékony működésre.
Amit a Jobbik elnöke alternatívaként előad, az egy rosszabb viccnek elmegy, esetleg egy vidéki pártgyűlésen biztos megtapsolnák. Hiszen benne van minden, amire a nép vevő: az ellenség megnevezése, a változás ígérete, a bátorítás.
De hiányzik belőle minden, ami egy vitaképes politikát jellemezne: az elemzés, a tényszerűségre törekvés a lehetőségek és célok mérlegelése. A Jobbiknak nincs programja. Az ellenséget meg tudja nevezni, de kiút felvázolásában harmatgyenge. Az itt javasolt megoldások vagy már most is működnek, vagy próbáltuk, és látjuk mennyire eredményes, vagy soha nem is volt realitásuk.


csütörtök, szeptember 24, 2009

A reformról

Ha kormányprogramot írnék, ez az írás lenne a szamárvezetőm a
gazdaságpolitika szabályozásáról szóló fejezethez. Összefoglalva
megkapjuk azt, amit ügyintézés, adózás kapcsán eddig is
tapasztalhatott, nem csak a vállalkozó, hanem bármelyik állampolgár.

Emlékeztetőül a hibalista:

  • Vállalaltalapítás: még mindig nehézkes
  • Építésügy: ha csak a korrupció melegágya lenne - de átláthatatlan is a szabályozás.
  • Adórendszer: sokat és bonyolultan
  • Bíróságok: "A magyar bírósági eljárás egyébként körülbelül
    ugyanolyan gyors (de olcsóbb), mint a német, a brit, az osztrák vagy a
    dán." Végre valami eredmény.
  • Vállalati finanszírozás: kevés információ, ámde az nehezen térül meg.

Kezdjük az alapoknál: az álam szerepe nem a gondoskodás, hanem a
lehetőségek biztosítása lenne. A jelenlegi rendszerben (magas adók,
nehézkes befektetési lehetőségek, szűkös információ) az állam, illetve a kormányzatot uraló politikai csoportosulás kliensei
járnak jól, akik elérik a támogatásokat és az állami megrendeléseket.
Ne csodálkozzunk, ha a magyar kapitalizmus államfüggő lett.
Paternalizmus, nem csak a szociálpolitikában, hanem a gazdaságban is, a
szocializmust államilag támogatott kapitalizmusra cseréltük. Államunk
jelenlegi működésével nem kedvez a szabadságnak. A szabadság része nem
csak a vélemény és az életmód szabadsága, hanem a tevékenykedésé, a
gazdagodásé, gazdaságé is. Mennyire szabad az az ország, ahol "csak" a saját
boldogulás elé gördítenek akadályokat?
A szabályozás jelenlegi kuszaságára részben magyarázat a velünk élő kádárizmus, a politika eluralkodása és a cikkben is említett értékrend, amiben a vállalkozó még mindig gyanús figura.
A gazdasági (és minden más) szabályozást az elmúlt évek refomnak hívott kapkodása során nem az értékek mentén kijelölt célok követése, majd a következmények gondos mérlegelése, a hatások modellezése, az összefüggések feltárása, azaz a szakszerű jogalkotás vezette, hanem a különféle lobbicsoportok megegyezései, a háttéralkuk rendszere. A demokrácia része, hogy különféle érdekek között kell megtalálni a kompromisszumot, mondhatnánk. Addig nincs is gond, amíg végül valaki dönt, és a részérdekek közül van amit elfogad, van amit elvet, és végül valami egységes elgondolás mentén zajlik a szabályozás. Csak sokszor az összehangolás, de feltételezhetjük, az egyéges koncepció is hiányzott.
A magyar válság megoldásának állami / politikai feladata az lenne, hogy végre valaki kormányozzon (lehetőleg jól). Ahogy a magyar válság nem gazdsági, és nem 2008-ban kezdődött, (hogy pontosan mikor, azt nem próbálnám meghatározni, de hogy az elmúlt húsz évben tartott, az szinte biztos), úgy a megoldást sem lehet csak a gazdaságtól várni. Azt hiszem, hogy amíg meg nem újul az ország lelkében és gondolkodásmódjában, addig nem lesz kilábalás. A gazdasági elmaradás csak következmény. A megoldást nem várhatjuk a önmagában a politikától sem. Viszont a politikusok tehetnek a válság ellen - ha másképp viselkednek, mint az eddigiek. Lehet, hogy csak álmodozás, de a legfontosabb az önkorlátozás lenne.

kedd, szeptember 22, 2009

A küldő üzenete:
mengelica megvilágosodott :-((

Horváth Ágnes: Nem a rendszer rossz, hanem a pénz kevés
2009. szeptember 21. 06:15, hétfő - Krasznai Éva


Hosszú idő után megszólalt az egykori egészségügyi miniszter. 100 forintból 60 elmegy a bérekre, 40 például a kötszerre és az ellátás egyéb eszközeire, illetve közüzemi számlákra. Az összforrás azonban 15%-kal csökkent, ez sok - mondta az ATV-ben Horváth Ágnes.

A volt miniszter, jelenleg a Health Capital vezető tanácsadója a finanszírozási gondokról azt mondta: többet fizetett ki a TB kassza, mint amennyit időarányosan kellett volna, az intézmények számítottak arra, hogy lesz plusz forrás, de nem lett.

Horváth Ágnes szerint a fő gond nem a finanszírozási rendszerrel van, hanem azzal, hogy kevés a pénz. Vagy több pénz kell, vagy az intézményeknek kevesebb TB által finanszírozott ellátást kellene adniuk - tette hozzá a szakértő.

Nekem meg lenne egy szerény javaslatom. Szeretnék olyan egészségügyet, ami a TB-t fizetőket szolgálja ki (+gyerekek) először. Mármint bárkit, aki a jövedelméből (nyugdíj, segély, akármi) TB-t fizet. Aki meg nem fizet, az kap valamit a maradékból.


A társadalmi igazságosság monnyon le. Szolidáris meg ne az állam legyen helyettem.



csütörtök, augusztus 27, 2009

Az állami költekezésről

Fatal Flaw of Democracies : Chronicles: A Magazine of American Culture
“Remember,” said John Adams, “democracy never lasts long. It soon wastes, exhausts and murders itself. There never was a democracy yet that did not commit suicide.”
Buchanan sajnálkozik a GDP 28%-ára rúgó állami újraelosztáson, és jónak látná az állami költekezés csökkentését.
(ha már: visszavágni, azt a birodalom csinálja, a költségeket csökkentik) Miért is van, hogy a politikusok képtelenek azt mondani a választóiknak, hogy nem, amikor ez egy átlagos családban is mindennapi. (Már ott, ahol a szülők tudják korlátozni a saját vásárolhatnékjukat és nem vesznek egyszerre hitalből új lakás, új autót és nagyképernyős tv-t.)


szerda, augusztus 26, 2009

Jóslat

A Fidesz legnagyobb gondja szerintem 2010 után nem a Jobbik parlamenti jelenléte lesz, hanem a Jobbik vezette önkormányzatok.

péntek, június 26, 2009

A rendszerváltás bukása

hvg.hu - hírek szünet nélkül : Vélemény - Schmidt Mária: Gyurcsány lenullázta a baloldalt, új korszak előtt állunk
Lehet, hogy a rendszerváltást összeesküvéssel magyarázóknak végül is igaza van. Talán csak megszemélyesítettek bizonyos erőket és folyamatokat, de a lényeget jól látják.
Mármint, hogy a rendszerváltás a régi hatalom átmentése az új körülmények közé. Az ideológia kissé változott, de alapvetően ugyanaz a haladár meggyőződés maradt. A kommunizmust felváltotta a kapitalizmus, meg az emberi jogok, de a gnózis uralma változatlan: a kiválasztott elit tud, mer, tesz, és üdvözít, ha beledöglünk is. A rendszerváltás végrehjatásához a pártelit és a demokratikus ellenzék kiegyezése kellett, aminek alapjai már kezdettől adottak voltak, majd a Demokratikus Chartában összenőtt, ami összetartozik.
Közben persze nem minden a "forgatókönyv" szerint alakult: ezek a félresiklások voltak az Antall és az Orbán kormány. Ide kívánkozik annak átgondolása is, mikor volt a rendszerváltás. Ha ki kellene emelnem egy időpontot, akkor az bizony nem 1989-ben volt, hanem egy évvel később: az ismét szabad választások alkalmával. Akkor szűnt meg a zsarnokság formálisan (bár túl sokféleképpen élte túl a lefejezést ez a hidra). Ha a rendszerváltásr '89-re tesszük, akkor ez az esemény zsarnoki, illegitim és kollaboráns hatalomhoz kötődik. Ami persze jelenlegi örököseinek érdeke - és egyúttal igazolás a rendszerváltás elsikkasztásáról, tervezettségéről.
Mára viszont úgy látszik, az egész bedőlt, a régi-új elit képtelen irányítani az országot.