Egy év után
Jön-e és milyen lesz az új, Fidesz-világ? Érdekes kérdés, biztosan.
De mennyire része a Fidesz a réginek?
„Aki magán a szabadságon kívül is vár valamit a szabadságtól, az szolgaságra született” Tocqueville
Jön-e és milyen lesz az új, Fidesz-világ? Érdekes kérdés, biztosan.
De mennyire része a Fidesz a réginek?
ekkor: 10:41 |
ekkor: 17:00 |
ekkor: 09:11 |
ekkor: 09:34 |
ekkor: 10:23 |
Dícséretes kezdeményezés, az immár négy részes sorozat a Mandineren. Hiszen legalább ellenőrizhető tényekről is van szó, nem csak sokszor egyszerűen nézőpont függő politikai természetű értékelésről.
De azért vigyázzunk, mert a statisztikai számai nem fizikai mennyiségek (legtöbbször), hanem definíciók és értékrend által meghatározott elvonatkoztatások eredményei. Használjuk, csak ésszel.
Nehéz jól használható számokat találni, és még nehezebb az értelmezés. A foglalkoztatottság - munkanélküliség párosából pl. szerintem a foglalkoztatottság a jobb indikátor. Annak mérése ugyanis nem függ a kormánytól, míg a munkanélküléség sokkal inkább (Hogy milyen hosszú ideig kap valaki munkanélküli segélyt, a kormány eldöntheti). Persze figyelembe kell venni, hogy a foglalkoztatottság alakulását sem tudja a kormány befolyásolni (annyira és szerencsére), bár pl. a nyugdíjkorhatár, iskolakötelezettség itt is számít. A foglalkoztatottság ugyani a 15-74 éves korosztályra vonatkozik.
Ami szerintem érdekesebb mutató (mert a kormány hatása nagyobb rá), az az állami újraelosztás mértéke a GDP arányában illetve a munkaerőköltség alakulása (a munkát terhelő adók miatt), illetve bár puhább mutató, de ha a módszertan állandó, akkor a Transparancy Int. korrupciós indexe.
ekkor: 08:45 |
Nagy ígérethez legalább olimposzi hatalom kellene.
A foglalkoztatás kulcskérdés, nem véletlen, hogy a téma a pártok ötletei között fontos helyet kap. De kiket és hogyan kellene foglalkoztatni? Ha erre keressük a választ, majd foglalkoztatottsági adatokat nézünk, akkor az derül ki, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásban, távmunkában illetve az alacsonyan képzettek foglalkoztatásában vannak a legnagyobb tartalékok.
Az első kettő véleményem szerint elsősorban szemléletváltást igényelne a munkáltatók részéről, és elsősorban a kisgyermekes anyáknak, idősebbeknek, nyugdíj mellett dolgozóknak és más, speciális igényű csoportnak jelentene lehetőséget. A szemléletváltást azért tartom a legfontosabb tényezőnek, mert ha egy munkáltató azt gondolja, hogy csak az tud dolgozni, aki a közelében van, és legalább nyolc órán át számíthat rá naponta, az nyilván nem hagyja, hogy alkalmazottai ne járjanak be a munkahelyre. Természetesen ezek a foglalkoztatási formák nem alkalmazhatóak bármilyen munkahelyen, és többet igényelnek a főnököktől, mint pusztán a feladatok és a munkaidő lerövidítését, átszervezését. Bár egy vezetőtől elvárható lenne, hogy gondolkodjon... Az állam azaen a területen egyrészt jó példával járhat elöl. (Innovatív és rugalmas megoldások a közszférában, ugye nem csak nekem tűnik önellentmondásnak?) Másrészt a munkaerőköltségek csökkentésével tehetné olcsóbbá ezeket a foglalkoztatási formákat, hiszen ma az a helyzet, hogy a például a rövidebb munkaidő nem jelent arányosan kevesebb kiadást, így nem igazán térül meg.
És akkor lássuk a közfoglalkoztatást, a másik rendkívül népszerű szlogent. első ellenérv: a közfoglalkoztatás az állami alkalmazottak számát növeli. Második: nem piacra termelnek (legalábbis a jelenlegi gyakorlat szerint), hanem közcélú, "infrastruktúrális" munkákat végeznek (virágültetés, szemétszedés, ároktisztítás). Harmadik: technológia. Talán a programok megfogalmazói előtt még a XIX. sz. közmunkái állnak, amikor kubikosok ezrei építettek gátakat, vasutakat. De el tudja képzelni ma bárki, hogy nem egy markoló helyett lapátos emberek ásnak mondjuk egy autópálya építésén? Tessék vizualizálni!
Negyedik: elérés és mobilitás. Vagy a munkát kellene a világ végén kicsit túl levő településekre vinni, vagy a leendő munkásokat oda, ahol szükség van rájuk. A napi egy-két busszal, a lassú vonattal jussanak el bárhova? Ki biztosítana nekik szállást?
Ötödik: ki fizeti a közfoglalkoztatást? Továbbra is a kétmillió piaci alkalmazott, illetve a vállalkozások?
A foglalkoztatottsággal az a gond, hogy olyanoknak kellene munkát adni, akiknek nehéz, mert:
ekkor: 12:13 |
ekkor: 20:28 |
ekkor: 17:36 |
ekkor: 09:25 |